A legideálisabb helyzet nyilvánvalóan az, amikor azonos szexuális igényű, azonos szexuális kultúrájú partnerek kerülnek össze, értve ez alatt egy együttlétek mennyiségét és időtartamát, valamint a szexuális változatosságára vonatkozó igényszintet, az újdonságok kipróbálására való nyitottságot. Egyénenként változik, hogy kinél hol van az a bizonyos lélektani határ, amelyen már semmiképpen nem lépne túl. Vannak, akik az orális szex minden formáját elutasítják, mások számára teljesen alapvető és mindennapos része a szexuális életnek. Vannak, akik a dominanciajátékokat szeretik, vagy a nyilvános szexet, esetleg a különböző többes felállásokat – mások ezektől teljes mértékben elzárkóznak. Itt kívánom megjegyezni, senkit nem szeretnék meggyőzni arról, hogy olyasvalamit vállaljon fel, ami számára kellemetlen, megalázó, undorral tölti el. Az egyéni ízlések és preferenciák tiszteletben tartása mellett közös gondolkodásra invitálom az olvasókat: vajon miért utasítunk el bizonyos szexuális tevékenységeket, és tényleg el kell-e utasítanunk azokat? Nem a meggyőzés a célom, hanem az elgondolkodtatás, az esetleges szemléletváltás! Hogy kinél hol van a lélektani határ, azt továbbra is az olvasókra bízom!

A túlságosan eltérő szexuális igények (legyen szó a gyakoriságról, vagy újdonságok kipróbálásáról) mindig kompromisszumot igényelnek az egyik fél részéről. Ha az egyik partner hetente egyszer szeretne szeretkezni, a másik fél pedig naponta többször, akkor valakinek alkalmazkodni kell a másikhoz, és még ha meg is tudnak állapodni egy, mindkettőjük számára elfogadható gyakoriságban (például hetente három-négy alkalom), az egyiknek túl sok lesz, a másiknak pedig túl kevés. Minél nagyobb a távolság az igényszint között, annál nagyobb frusztrációt élnek meg a felek (különösen az, akinek le kell mondani a nagyobb igényeiről). Nyilvánvalóan, ha az egyik fél kétnaponta, a másik háromnaponta igényli a szexet, akkor sokkal könnyebben lehet egymáshoz alkalmazkodni, mintha egyikük a többszörösét igényelné a meglévő együttléteknek.

Hasonlóképpen, ha valakinek a szexuális kultúrájához hozzátartozik valamilyen tevékenység (orális szex, anális szex, vagy bármi egyéb), és ettől a partnere teljes mértékben elzárkózik, akkor a partner frusztrációt él meg.

Az örök kérdés, melyik igaz a kettő közül:

1. Ha igazán szeretne, nem kérne tőlem olyasmit, amit nem akarok megtenni...

2. Ha igazán szeretne, megtenné a kedvemért...

Ebben soha senki nem fog igazságot tenni, hiszen teljesen más szemszögből látják a felek, valamelyiküknek engedni kell a kapcsolat érdekében. Márpedig többnyire az enged, akinek igénye lenne a szexkultúrájához tartozó elemek megvalósítására, a változatosságra, újdonságok kipróbálására; hiszen ha a partner elzárkózik, akkor nem tehet semmit. De vajon ennek tényleg így kell lennie?

Magamon is sokszor megfigyeltem, hogy néha zsigerből elutasítok valamit (nem csak szexuális téren), úgy, hogy valójában végig sem gondolom, hogy miért teszem.

Tegye fel a kezét, aki még soha nem utasította el a partnere szexuális közeledését csak úgy, különösebb indok nélkül, mert éppen nem volt ráhangolódva… (Nevezzük „fáj a fejem-effektusnak”.). Ugye ismerős?

Egyszer-kétszer minden kapcsolatban megtörténhet, különösebb következmények nélkül. De minél többször történik meg a – sokszor indokolatlan – elutasítás, a partner annál nagyobb frusztrációt él meg, hiszen van egy igénye, amelynek a kielégítése akadályokba ütközik, tehetetlen, nincs eszköze. Könnyen előfordulhat, hogy egy idő után teljesen elmegy a kedve a kezdeményezéstől, és a párok azt veszik észre, hogy egyszer s mindenkorra megszűnt a szexuális életük. Napjainkban igen gyakori a hyposzexualitás (nem csak a nők, hanem a férfiak körében is!), amikor a nő, vagy a férfi nem aszexuális, tehát vannak egészséges szexuális vágyai, képes szexuális életet élni, de az intimitáshoz vezető úton nem megy végig: nem kezdeményez, vagy minden különösebb indok nélkül elutasítja a partnerét, hónapokig, évekig képes szexuális együttlét nélkül élni társkapcsolatban! Pedig sokszor csak az első lépést kellene megtenni, hiszen ha már belekezdünk, megjön a motiváció, a vágy, ami már a következő alkalom igényét is megalapozza.

Amikor tehát minden különösebb indok nélkül elutasítjuk a partnert, vagy nem kezdeményezünk (pedig itt egy szabad este, gyerek a nagyszülőknél, de olyan jó film megy a tévében…) akkor mindig számoljunk a hosszú távú következményekkel is! Én sajnos belefutottam a csapdába, egy hosszú távú kapcsolatomban teljesen megszűnt a szexualitás, ami a kapcsolat minden más területére is kedvezőtlenül hatott ki. Tanultam belőle: azóta nem fáj a fejem, nincs olyan, hogy „most nincs kedvem”. Bele kell vágni, menet közben úgyis megjön a kedvem! Tudjátok: evés közben jön meg az étvágy!

Hasonlóan vélekedem a szexualitás változatosságáról, az újdonságok kipróbálásáról is. Nem érdemes zsigerből elutasítani valamit, csak mert nem ismerjük, nincs tapasztalatunk. Legyen szó egy aprócska erotikus fantázia megvalósításáról, vagy bármilyen szexuális tevékenységről.

Egyszer a partnerem arra kért, hogy meztelenkedjünk a lakásban, minden tevékenységet úgy végezzünk (pl. főzés). Az első gondolatom az, volt „jaj, ne már, ez olyan ciki!”. De szerencsére nem mondtam ki az első gondolatomat, hanem végiggondoltam, hogy vajon miért is utasítanám el?! Származik ebből bármilyen hátrányom? Persze, a szégyenlősség bennünk van, de ugyan miért kellene az előtt szégyellenem a testem, aki már minden porcikámat ismeri, sokkal jobban, mint saját magam. Látott már meztelenül elégszer, miben különbözik az együttlét alatti meztelenkedés a hétköznapi tevékenységek közbeni pucérkodástól? Ki előtt kellene szégyellenem, hiszen nem látja senki, nem fogja megtudni senki… (Kivéve most a blog olvasóit.) Így logikusan végiggondolva már nem láttam semmi akadályát a megvalósításnak, ezzel örömet okoztam a partneremnek. Ráadásul menet közben én is rákaptam az ízére, már én voltam az, aki igyekezett a szituációban rejlő lehetőségeket továbbgondolni, kihasználni (pl. egy kötényt kötöttem magam elé a főzéshez, amiből itt-ott kibuggyantak a vágykeltő testrészeim). Amikor pedig már kényelmetlenül éreztem magam a szituációban (mert ilyen is volt), akkor egyszerűen felöltöztem. De kipróbáltam, nem utasítottam el élből, csak mert számomra ismeretlen, szokatlan helyzet volt!

Hasonlóképpen érdemes megvizsgálni minden egyes helyzetet, amire egyébként zsigerből nemet mondanánk! Vizsgáljuk meg önmagunkat, vajon miért idegenkedünk az adott dologtól?

Néhány jellemző példa az idegenkedés okára:

• Számos szexuális tevékenységgel kapcsolatban élnek előítéletek az emberekben (pl. csak a prostituáltak kényeztetnek orálisan férfiakat; csak a homoszexuálisok közösülnek análisan; ilyesmi csak a pornóban létezik, stb.). Az egyéni és társadalmi előítéleteket, attitűdöket nehéz felülírni, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon sok pár alapvető szexuális kultúrájához hozzátartoznak a fentiek. Itt kell megjegyeznem, hogy ezek az attitűdök fordítva is működnek, évekkel ezelőtt egy társaságban egy közös nőismerősünk került szóba, aki felbontotta az eljegyzését, mivel kiderült, hogy a vőlegénye prostituáltak szolgáltatásait veszi rendszeresen igénybe. A társaság egyik hölgy tagja pedig rávágta: biztos nem részesítette orális örömökben a partnerét! (Az igazsághoz hozzátartozik: nem pont ezeket a szavakat használta.)
• Szintén gyakori, hogy a megalázottság érzete kapcsolódik a szexuális tevékenységekhez. Véleményem szerint érdemes elkülöníteni a megalázottság és a kiszolgáltatottság érzését (erről később, a dominancia játékok során még bővebben írok majd). Ha valakire jellemző az általános bizalmatlanság, szereti saját maga irányítani az életét, akkor az nyilvánvalóan nem szívesen rendeli alá magát egy másik lénynek, még akkor sem, ha intim viszonyban van vele. A kölcsönös bizalom, a partner tisztelete azonban azt feltételezi, hogy intim kapcsolatunkban szándékos megalázás nem fordulhat elő – ha bízom a partneremben, és tisztában vagyok azzal, hogy minden, amit tesz, az az én jól-létemet is szolgálja, akkor önként rendelem alá magam a vágyainak, önként vállalom a kiszolgáltatottságot (ami nem egyenlő a megalázottsággal). Ezen a ponton azonban nehéz átlendülni, alapvető attitűdváltás szükséges hozzá. Engedtessék meg egy nem szexuális témájú példával élnem: többször volt altatásban végzett műtétem. Nehezen tudok elképzelni annál kiszolgáltatottabb helyzetet, mint amikor látom, érzékelem, hogy az aneszteziológus pillanatokon belül belém nyomja a kábító injekciót, és el fogom veszíteni a tudatomat, tisztában vagyok azzal is, hogy utána az orvosok felnyitják a testem és nekem tehetetlenül tűrnöm kell mindezt. A testem és a tudatom egyaránt vadidegen embereknek van kiszolgáltatva. Az első ilyen műtétemnél szabályosan rettegtem, pánikba estem, de mivel az egészségem forgott kockán, kénytelen voltam „eltűrni” ezt a helyzetet. A következő műtéteimnél azonban már kialakult egyfajta bizalom: tudtam, hogy a fehérköpenyesek nekem akarnak segíteni, hogy az altatás az én érdekemet szolgálja, hogy ne érezzek fájdalmat. Az utolsó műtétemnél már kedélyesen elcsevegtem az altatóorvossal, és jeleztem, hogy legutóbb a tubustól napokig fájt a torkom. Ő azonnal felajánlotta, hogy ezúttal kisebb tubust használnak majd (ami valóban megelőzte a torokfájást). Amikor tehát nem féltem a kiszolgáltatottságtól, hanem önként alárendeltem magam, mert tudtam, hogy az én érdekemben történik minden, akkor együttműködővé váltam, kommunikációval segítettem az orvosok munkáját és a saját érdekeim érvényesítését, így a közös erőfeszítés meghozta a gyümölcsét. Bár ez egy sarkított példa, mégis hasonlóan viszonyulok a szexuális kiszolgáltatottsághoz. Nem feltételezem a partneremről, hogy a szándékában áll megalázni engem, tisztában vagyok azzal, hogy a kölcsönös örömszerzés a célja, és ennek megfelelően önként rendelem alá magam (még ha csak egy próba erejéig is, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy valóban kellemesen élem meg az adott tevékenységet), emellett pedig kommunikációval segítem a megvalósítást; nem csak eltűröm, hanem aktívan részt veszek benne. Ez pedig minőségi változást jelent a szexualitásban.
• Ugyancsak gyakori az undor érzése. Ezen a legnehezebb felülkerekedni, hiszen sajnos nem tudjuk szabályozni, hogy mitől undorodunk, ez egyéni érzékenységtől is függ. Vannak, akik gond nélkül kóstolnak meg új ételeket, másoknak pedig már a furcsa szagoktól is felfordul a gyomruk. (Egy későbbi posztban erről is írok majd részletesebben). Sokszor azonban az undort is valamilyen attitűd, előítélet váltja ki. Kedves olvasó: kóstoltál már csigát, vagy békacombot? Számos ember fogyasztja ezeket, csemegének tekintik, másokat pedig undor tölti el már a gondolattól is. Én egyszer megkóstoltam a békacombot, felülemelkedve az előítéleteimen és kimondottan kellemes íze van, leginkább zsenge csibehúsra emlékeztet – ha ki tudom zárni a tudatomból, hogy egy alapvetően undorkeltő állat húsát fogyasztom. Az undor tehát fejben dől el, a tudatunkkal (bizonyos mértékig) képesek vagyunk befolyásolni az érzeteinket is. Ha sikerül kiküszöbölnöm a szexualitással kapcsolatos undor-érzést (ami természetesen nem könnyű!), akkor a korábban undorkeltő tevékenységek akár élvezetessé is válhatnak számomra!
• Említést érdemel a korábbi kellemetlen tapasztatok meghatározó szerepe is. Egy rossz élmény azonban még nem kell, hogy elvegye a kedvünket! Lehetséges, hogy a korábbi próbálkozás esetében nem volt elég türelmes, tapintatos a partner, vagy nem megfelelő technikával próbálkoztunk, esetleg egész egyszerűen még nem álltunk készen. A személyiségünk, szexualitásunk is folyamatosan fejlődik, így a korábbi élményeket nem kell feltétlenül meghatározónak tekinteni. Egy újabb próbálkozás akár felül is írhatja a korábbi rossz tapasztalatokat – sőt, néha felül is kell írni azokat! (Gondoljunk például a nemi erőszakot elszenvedett nőkre: az ő esetükben olyan negatívumok kapcsolódnak a szexualitáshoz, hogy az sem lenne csoda, ha teljesen lemondanának a nemi életről, ugyanakkor szerencsére ez nincs így, és sokan bebizonyították már, hogy erőszak után is lehet teljes szexuális életet élni!) A korábbi rossz tapasztalatokkal kapcsolatban említést érdemel még az a tény, hogy sokszor a partner számára (tudatosan, vagy tudat alatt) rendkívül rossz érzés, ha tudja, hogy valaki mással már kipróbáltam egy adott szexuális tevékenységet, és vele nem vagyok hajlandó.
• Minden ember viselkedését meghatározzák az életében fontos szerepet játszó személyek mögöttes jelenléte. Bár a hálószobában nincsenek jelen a szüleink, barátaink, kollégáink, szomszédaink, tudat alatt mégis ott munkálkodhat, hogy „vajon mit gondolnának rólam, ha tudnák?”. Néha már ennek tudatosítása is elegendő ahhoz, hogy felülemelkedjünk, és az elnyomott vágyainkat engedjük eluralkodni. Hiszen általában csak homályos elképzeléseink lehetnek arról, hogy mások mit gondolnának – ahogyan nekünk is csak homályos elképzeléseink vannak környezetünk szexuális életéről. Könnyen meglehet, hogy a tisztes családanya kolléganőnk éjszakánként idegenekkel szexcsetel, a szomszéd Mariska néni pedig fiatalabb korában az análszex lelkes kedvelője volt (esetleg még most is az). Amennyire csak lehetséges, iktassuk ki a gondolatainkból, hogy mások hogyan ítélnék meg a szexuális tevékenységünket, hiszen ők nincsenek jelen a szexuális életünkben, ez csakis két emberre tartozik!

Még ha nem is sikerül megváltoztatnunk a saját attitűdjeinket, akkor is érdemes végiggondolni a fentieket, hiszen ha tisztában vagyunk az idegenkedés okával, az már önmagában is fejlődést jelent! Célszerű persze tisztázni a partner szándékait, motivációit is, hiszen ha ezt nyíltan elmondja, és világosan látjuk, hogy mit jelent számára az adott szexuális tevékenység (pl. a teljes bizalom és befogadás élményét), akkor lehetséges, hogy teljesen, vagy részben felül tudjuk írni korábbi attitűdjeinket.

A férfiaktól pedig azt kérem, hogy értékeljék már a szándékot, az igyekezetet is a hölgyek részéről! Legyenek türelmesek, támogatók: nem várhatják el, hogy egy átlagos nő azonnal egy prostituált, vagy egy pornószínésznő tudásával rendelkezzen! (Ráadásul az előbbiekhez képest a partner bizonyos értelemben sokkal többet nyújt, kedves férfi olvasóm: kifejezetten a TE kedvedért próbálkozik!) Ha pedig a partner nemet mond, akkor azt is tudomásul kell venni (ugyanakkor tisztázzuk egyértelműen, hogy miért! Hiszen a kommunikáció ebben az esetben is rendkívül lényeges tényező!)

Természetesen nem csak a férfiaknak, a nőknek is lehetnek olyan igényeik, amelyekre partnerük kevésbé nyitott. Ilyenkor is javaslom, hogy vizsgáljuk meg a motivációnkat, és nyíltan tárjuk a partnerünk elé, hogy számunkra mit jelent az adott dolog, és hallgassuk meg partnerünk véleményét, érzéseit is.

Ha nagyon eltérő szexuális igényű partnerek kerülnek össze, ez könnyen a kapcsolat rovására mehet. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a vágyak, szükségletek menet közben alakulnak, formálódnak, felmerül a partnerekben a változatosság iránti igény. Hatással lehet erre például a pornó is, ami egy harmonikus, mindkét fél számára kielégítő kapcsolatban – ahol a felek saját fantáziavilággal is rendelkeznek, emellett pedig közös fantáziákat gyártanak és valósítanak meg – nem feltétlenül hat károsan a kapcsolatra, a szexuális életre. Ám amikor a pornó függőséggé válik, és egyre erősebb ingerek szükségeltetnek a vágykeltéshez, akkor könnyen áteshetnek a felek a ló túlsó oldalára, és egy „hagyományos” szeretkezésben talán már nem is lelik örömüket, egyre intenzívebb ingereket keresnek vágyaik fokozására. (Ez nem csak a férfiakra igaz, hanem a nőkre is!)

Ahogyan a szexualitás más területein, a változatosság, az újdonságok kipróbálása, a mennyiség összehangolása esetében is a belső motiváció kialakítása a cél. Ne tegyünk meg semmi olyat, ami számunkra kifejezetten kellemetlen, ne a partnerünknek való megfelelésből vállaljunk be szexuális tevékenységeket, ne azért tegyünk meg valamit, hogy ne mással valósítsa meg azt a partnerünk! Mindig vizsgáljuk azonban saját magunk, és partnerünk attitűdjeit, törekedjünk a szexuális kultúránk megértésére, fejlesztésére és mindenek előtt a partnerrel való nyílt és őszinte kommunikációra!

A testi adottságokkal túl sok mindent nem lehet kezdeni, vannak (ésszerű keretek között) változtatható és megváltoztathatatlan tényezők. Ideális esetben mindig egymásnak maximálisan tetsző, és anatómiailag is összeillő partnerek találnak egymásra, ám ez korántsem valósul meg minden esetben. Ugyanakkor a nők sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mert mi bizonyos tényezőkön képesek vagyunk változtatni, javítani, míg a férfiak kevésbé.

A férfi anatómiai adottságai (pénisz hossza, vastagsága, formája) genetikailag meghatározottak, és a szélsőségektől eltekintve a nők többségének ez tökéletesen megfelel, alkalmas arra, hogy kielégítse. Kis pénisszel is lehet gyönyört okozni, és a nagyobbat is meg lehet tanulni élvezni. Szerencsétlen helyzet, amikor egy nővel „óvatoskodni” kell, mert a nagyobb (vagy esetenként akár az átlagos) pénisz fájdalmat okoz számára. Ilyen esetekben vagy keres egy kisebb méretekkel rendelkező partnert (ami viszonylag irreális lehetőség, hiszen nagyon ritkán fordul elő, hogy a nő kimondottan a nemi szerve alapján választja meg a partnerét), vagy megtanulja élvezni.

A férfi adottságai szempontjából mindössze annyi számít, hogy a G-pontot legyen képes ingerelni aktus közben, ehhez pedig akár tíz centi is elég. A pénisz vastagságának sokkal kisebb a jelentősége, mint gondolnánk, de erről majd egy picit később…

Sok férfi aggodalmaskodik a péniszének alakja miatt (pl. ha valamilyen irányban görbül). Az oldalra hajló nemi szerv aktus közben úgyis kiegyenesedik, emiatt teljesen felesleges aggodalmaskodni. Az egyéb irányban (jellemzően felfelé) görbülő, banán alakú nemi szerv pedig kimondottan hasznos lehet, bizonyos pózokban még az átlagosnál jobban is ingerli a G-pontot. Érdemes megkeresni (és sűrűn alkalmazni) ezeket a pózokat, kihasználni a pénisz alakjában rejlő lehetőségeket.

Szintén nagyon „hasznos” a gomba alakú pénisz, amelynél a makk pereme eláll a hímvesszőtől – ez a perem szintén kellemesen ingerli a hüvely receptorait.

A női nemi szerv adottságai úgyszintén determináltak, és itt nagyon gyorsan szeretnék is eloszlatni egy általános tévhitet: a nagy- és kisajkak mérete, alakja egészen minimális mértékben függ a tulajdonosa korától és szexuális aktivitásától. Sokan – főleg fiatalok – gondolják úgy, hogy az ún. „salátapunci” a túlzott használat eredménye, és emiatt esetleg idegenkednek is tőle. Ez teljesen logikátlan, irracionális és alaptalan feltételezés, hiszen ép ésszel is fel lehet mérni, hogy még nagyon aktív szexuális élet mellett is elképzelhetetlen, hogy a kisajkak megnyúljanak, a nagyajkak pedig összemenjenek a „használat” során. Fiatal, szűz lányoknak is lehet „salátapuncijuk”, és idősebb, rendszeres, aktív szexuális életet élő nőknek is lehet „babapuncijuk”, hogy csak a két fő kategóriát említsem. A kor mindössze annyiban változtatja meg a genetikai adottságokat, hogy – akárcsak testünk minden pontján – a bőr valamelyest megnyúlhat, veszíthet nedvességtartalmából, így a nagyajkak esetleg megereszkedhetnek, de ez korántsem olyan látványos változás, ami miatt aggódnunk kellene.

Nem vitatom, hogy vannak olyan férfiak, akik bizonyos típusú női nemi szervet preferálnak, néha már-már fétisizálnak… ám ez nyilvánvalóan egy szűk réteget érint, a férfiak nagy többsége számára tökéletesen megfelel bármilyen női nemi szerv, izgatónak találják és élvezettel „használják”.

Mindkét nem számára rendkívül degradáló lenne, ha kizárólag a nemi szerve alapján választaná őt a partnere, márpedig az esetek többségében egyértelműen nem ezek a szempontok dominálnak. A nők és a férfiak is a maga teljességében fogadják el és értékelik a partnerüket, nem csupán bizonyos speciális tulajdonságok alapján.

Nem vitatom, hogy bizonyos esetekben a partner teljes elfogadása kompromisszumot igényel valamelyik, vagy mindkét fél részéről! Ám, ha egy képzeletbeli mérlegre helyeznénk a testi adottságaikból adódó komplexusainkat, és az anatómiai tényezők tényleges jelentőségét egy párkapcsolatban, akkor mindenképpen a komplexusok okoznának nagyobb károkat a szexualitás minőségében. Nem érdemes tehát egyik félnek sem azon aggódni, hogy vajon az ő adottságai megfelelnek-e a partnere számára, hiszen ezeken változtatni úgysem tudunk (sem a férfiak, sem a nők!), a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk magunkat, és elhisszük, hogy a partnerünk is elfogad úgy, ahogy vagyunk!

Vannak azonban olyan anatómiai tényezők, amelyek a szexuális életre is kedvezőtlenül hatnak. Ez pedig a hüvely „tágsága”. Az idézőjel azért indokolt, mert valójában nem létezik „szűk” és „tág” hüvely. Rendkívül rugalmas izomcsoportról van szó, amely egészen extrém módon tud tágulni (egy egész gyermek is átfér rajta!), és egészen extrém módon képes záródni is.

Szintén gyakori tévhit, hogy nő kora, a szexuális életének gyakorisága, vagy az, hogy szült-e már, kedvezőtlenül befolyásolja a hüvely „szűk” voltát. Tapasztalt férfiak beszámolói alapján fiatal lányok, első partnerükkel is bizonyulhatnak túl tágnak; és érettebb, gyermekes nők is lehetnek kimondottan szűkek. Az pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a férfiak a szűkebb érzetű hüvelyt preferálják.

Ideális esetben a nő hüvelye kitágul annyira, hogy befogadja a férfi (bármilyen vastagságú) péniszét, majd a szexuális izgalom hatására az izmok szorosan összezárulnak, szabályosan vákuumot képezve a pénisz körül. A mindkét fél számára élvezetes aktushoz ezek a tényezők szükségesek. Ám nem mindig ez történik!

Előfordul, hogy a nő hüvelye (jellemzően a szexualitás kapcsán felmerülő stressz miatt, pl. a szüzesség elveszítésekor) nem tud kitágulni, annyira sem, hogy a férfit befogadja, szabályosan görcsbe rándul, esetként teljesen összezár. A behatolás tehát nehézkes, a nő számára fájdalmas, vagy teljesen lehetetlenné válik. Ezt a jelenséget vaginizmusnak hívják, tartós fennállása kórosnak minősül, kezelést igényel. (Ne várjunk a „csodára”, mert magától nem oldódik meg a helyzet!)

A vaginizmusnál azonban sokkal gyakoribb, amikor a hüvely izmai nem zárulnak megfelelően, nem feszülnek rá szorosan a férfi nemi szervére. Ebbe az állapotba pedig nem szabad beletörődni, mert ésszerű keretek között, viszonylag egyszerűen orvosolható, és kell is orvosolni! A tágság-érzet ugyanis mindkét fél számára kellemetlenül befolyásolja a szexualitást: a nő nehezebben jut orgazmushoz, és a férfit is kevesebb inger éri akkor, ha nem egy szorosan záró hüvelyben mozog. Ilyenkor lényegesen kisebb az élvezet foka. Beszélgettem olyan férfival, aki a partnere „tágsága” miatt kapott rá az anális szexre, de szűkebb partnerrel ezt egyáltalán nem igényelte. A „tág” partner ugyanis a férfi szexuális kompetenciáját kérdőjelezte meg, nem tudta kielégíteni a partnerét és a saját kielégülésével is nehézségei adódtak. Ezt a problémát tehát mindenképpen érdemes kezelni, mindkét fél érdekében!

A Kegel-gyakorlatokról korábban már írtam. Ha nem vagyunk elég kitartóak ahhoz, hogy otthon, magunktól gyakoroljuk, akkor érdemes egy intimtorna-tanfolyamra beiratkozni és szorgalmasan eljárni! Ezek a gyakorlatok azoknak is erősen ajánlottak, akik nem számítanak tágnak, PC-izmaik kellőképpen feszesek, ugyanis a szexuális élvezet még tovább fokozható a hüvelyizmok aktus közbeni összeszorításával, mozgatásával. Ez mindkét fél számára nagyon kellemes élmény, és intenzívebb orgazmushoz vezethet.

A szülés természetesen képes megváltoztatni a nő szexualitását. A gátseb tartós fájdalmába, vagy más, kedvezőtlen fizikai változásokba nem érdemes beletörődni, ezzel mindenképpen orvoshoz kell fordulni! Szerencsére ma már nagyon sok nőgyógyász szem előtt tartja a páciens szexuális életét is, és a gátvarráskor ügyelnek arra, hogy a nő számára – akár még a korábbiakban megtapasztaltnál is nagyobb – élvezetet jelentsen a gát összevarrásának eredménye. Több nőismerősöm számolt be arról, hogy szülészorvosának köszönhetően a szülés után a szexualitás még élvezetesebbé vált saját maga és a partnere számára is.

A hüvely hossza szintén egyéni adottság. A köztudatban az él, hogy a hüvely mindössze 10-12 cm hosszú, de valójában az egyéni eltérések jelentősek lehetnek (ahogy a férfiak pénisze esetében is), ráadásul izgalom hatására képes valamelyest nyúlni is.

A nő adottságai közé tartozik a nedvesedési „hajlam” is, ami egyénenként nagyon változó lehet, emellett pedig számos tényező befolyásolja, pl. hormonális hatások (terhesség), gyógyszerszedés (fogamzásgátló is) jelentősen befolyásolhatják a nedvesedés mértékét. A túlzott nedvesedés esetében felmerül annak a lehetősége, hogy valójában a PC-izmok nem megfelelő záródása okozza a problémát, tehát ebben az esetben is segíthetnek a Kegel-gyakorlatok. A túl száraz hüvely pedig könnyen orvosolható némi síkosítóval.

Említést érdemel az ún. „puncipuki”, amikor a pénisz mozgása révén a hüvely megtelik levegővel (jellemzően bizonyos pózokban), és ez egy szellentéshez hasonló hang kíséretében távozik. Ez sok nőt zavar, szeretné elkerülni, megakadályozni. Bevallom, semmilyen módszert nem ismerek a megakadályozására, hacsak nem azt, hogy kerüljük azokat a pozitúrákat, amelyekben jellemzően tapasztaljuk – ezt azonban feleslegesnek és értelmetlennek tartom. Fogadjuk el a jelenséget, és kezeljük a helyén: a szexualitás természetes részeként! Amikor tapasztaljuk, egyszerűen ne vegyünk róla tudomást, vagy nevessünk rajta együtt egy jót!

Sok nőnek a gát környékén rendkívül vékony a bőr, ami sérülésekhez vezethet, de még ha nem is vékony, egy-egy intenzívebb aktus után bármelyik nő járhat úgy, hogy szabályosan „szétszakad”. Ilyenkor a közösülés fájdalmassá válik, egy ideig nem érdemes erőltetni. A megelőzésre síkosító alkalmazása, a kezelésre pedig bármilyen babapopsira való antiszeptikus kenőcs (nem sorolok márkákat, de privátban szívesen megírom) alkalmas.

Ha már a nemi szervek fizikai tényezőivel foglalkozom, akkor engedtessék meg egy rövid kitérő a fanszőrzettel kapcsolatosan. Ezen a téren az egyéni ízlések megint csak meghatározóak, de manapság már meglehetősen általánossá vált, hogy a nőnek „illik” rendben tartani a fanszőrzetét. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen csupaszra kell borotválni, bár ez sem elvetendő. Én, ha már borotvát fogok a kezembe, akkor teljesen lecsupaszítom, egyszerűbb, kényelmesebb így. Mindenképpen érdemes kimondottan női borotvát és krémet (zselét) használni erre a célra, mert tapasztalataim alapján ezek jobban megakadályozzák a bőr kipattogzását. Ha csak fazonírozunk, akkor a szőrtelenítő krémek (kimondottan bikinivonalra ajánlottak) is megfelelnek a célra. Esetleg érdemes kombinálni a két módszert, és a combhajlaton (ahol nagyon vékony és érzékeny a bőr) krémet alkalmazni, a nagyajkakat pedig borotválni. Ha pedig már borotválunk, akkor ne hagyjuk ki az ánusz környékét sem! Ez sokaknak okoz gondot, hiszen nem látjuk, de némi gyakorlás után viszonylag könnyű eltávolítani a nemkívánatos szőrszálakat (pl. előre hajolva). Szerencsére itt kevésbé érzékeny a bőr, úgyhogy a megsértésének a lehetősége viszonylag minimális, persze azért nem árt óvatosnak lenni! A „házilagos” módszerek mellett természetesen bízhatjuk szakemberre (intim gyantázás), vagy szóba kerülhet a végleges (lézeres) szőrtelenítés is, bár ennek hatékonyságáról nincsenek tapasztalataim.

Ha valakinek nincsenek személyes preferenciái önmagával szemben (csupasz, fazonírozott), akkor érdemes a partner igényeit figyelembe venni.

Hasonlóképpen a férfiak esetében, az önmagukkal szembeni elvárások, és partnerük igényei rendkívül eltérőek lehetnek. Nőkkel való beszélgetések során – ami persze nem jelent reprezentatív felmérést – arra a megállapításra jutottam, hogy a fiatalabb korosztály a férfiak csupaszságát preferálja, intim területen is, a 25-30 év felettiek azonban sokkal inkább azt vallják, hogy „egy férfi legyen szőrös!”. Az egyéni ízlés azonban nagyon eltérő lehet személyenként, ezért mindenképpen érdemes egyeztetni a partnerrel is! Amint a szexualitás minden más területén, itt is rendkívül lényeges a kommunikáció!

A férfi számára hatalmas büszkeség, ha a partnerét maximálisan ki tudja elégíteni. Már önmagában ezért is érdemes megtanulni a hüvelyi orgazmust (na meg persze önmagunk kedvéért, a saját élvezetünkért is). Ráadásul minél intenzívebb, minél több orgazmushoz tudja juttatni a nőt, annál inkább fokozódik az önbizalma.

Ez egy önmagát erősítő folyamat: tehát ha a nő képes élvezni a szexet, az a férfit még nagyobb szexuális teljesítményre sarkallja, és még több örömet szeretne nyújtani.

Több olyan férfival beszélgettem, akik arról számoltak be, hogy a nő orgazmusa még a saját élvezetüknél is fontosabb. (Akadt közöttük olyan is, aki nem is folytatja az aktust, ha a partnere jelzi, hogy nem fog elélvezni – tehát ilyenkor a saját kielégüléséről is képes lemondani.) Ez összefügg a férfi-női szexualitás eltérő jellegével, az energialeadással, illetve –felvétellel. Egy férfi „csak” elélvez, utána „összeomlik”, számára abban a pillanatban megszűnik a gyönyör. A nő azonban képes továbbvinni az ő energiáit is azáltal, hogy feltöltődik, a tekintete csillog, mosolyog, szemmel láthatóan is jól érzi magát a bőrében a kielégülés után. Általában a férfiaknak megfelel az, ha a nőnek bármilyen típusú orgazmusa van, ez elegendő a férfiúi teljesítményük visszaigazolásához, de többen vallják, hogy az az igazi, ha hüvelyi orgazmusa is van a nőnek.

A férfiak számára a szex mindig együtt jár a teljesítési vággyal, és minél inkább képesek bizonyítani potenciájukat, szexuális kompetenciájukat önmaguk és partnerük számára, annál inkább nő az önbizalmuk. A teljesítménykényszer azonban sokszor okoz különböző szexuális zavarokat (amelyekről a későbbiekben még bővebben írok). Az a személyes tapasztalatom, hogy enyhébb zavarok esetében a nő orgazmuskészségének javulása önmagában is egyfajta öngyógyító hatással bír a férfi számára, hiszen sikerélményekhez jut, a teljesítési vágya kielégül, ezáltal megszűnnek azok a frusztrációk, amelyek a szexuális zavarokat okozzák.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a férfi számára ennyire fontos a nő orgazmusa, akkor vajon érdemes-e megjátszani azoknak a nőknek, akik nem képesek hüvelyi orgazmusra. A válaszom egyértelműen: nem! Miért játszanánk meg, ha lehet valódi is?! A megjátszott orgazmus soha nem lehet olyan hiteles, mint a valódi. Ilyenkor a nő átszellemül, szinte elolvad. Ugyanakkor attól is óva intem nőtársaimat, hogy eltúlozzák az orgazmus jelentőségét. Mindig adjuk csak önmagunkat, azt, ami belülről jön. Akkor hiteles. És ha néha esetleg kevésbé intenzív orgazmust élünk meg, vagy esetleg el is marad: esetenként még az is belefér!

A teljesítménykényszer egyik fél oldaláról sem szerencsés, frusztrációkat, gátlásokat, szexuális zavarokat szül. Hosszú távon erre a frusztrációra a tartós sikerélmény nyújthat valódi megoldást. Az elfogadás, a beletörődés csak rövid távú megoldás: mindig ott fog motoszkálni a kétség, hogy talán mégis lehetne jobb… talán más partnerrel.

Mivel a férfiak jelentős részénél a teljesítmény bizonyítása a nő orgazmusa, a nők pedig amiatt élnek meg frusztrációt, hogy nem képesek erre, ezért a partnerek kölcsönösen frusztrálják egymást.

Mindenkiben, nőkben és férfiakban egyaránt él a megfelelési vágy, bár egyénenként különböző mértékben. Az alacsonyabb önértékelést jellemzően pont az okozza, hogy túl magasnak érezzük az elvárásokat, és úgy érezzük, hogy nem tudunk megfelelni nekik. Minél nagyobb a szakadék a vélt vagy valós elvárások és saját teljesítményünk között, annál nagyobb a frusztráció, annál inkább sérül az önbizalom. Vannak olyan tényezők, amelyeken nem, vagy csak túl nagy áron tudunk változtatni. Ilyenek például a testi adottságok: egyáltalán nem biztatok senkit arra, hogy mellnagyobbító, vagy péniszhosszabbító műtétre rohanjon. De el kell tudni fogadni az adott helyzetet is, azt, ha egy nő éppen nem képes a szexualitás maradéktalan élvezetére: mert ha elvárásként éli meg, hogy orgazmusa legyen, akkor pont ez az elvárás okozza a gátlást! Ha azonban képesek vagyunk a pillanatnyi helyzetet elfogadni, ugyanakkor törekedni a javítására, akkor az sikerhez vezethet.

Volt olyan nő, aki azt vallotta, hogy csak akkor tudott igazán feloldódni, és képessé válni a vaginális orgazmusra, amikor a partnere részéről már nem érezte az elvárást, és képes volt gátlások nélkül élvezni a szexualitást. A túlzott elvárások tehát egyik fél részéről sem szerencsések! Nem az orgazmus görcsös akarása az ahhoz vezető út, hanem éppen a gátlások, elvárások, kényszerek és mindenfajta kellemetlen külső inger elhárítása, elengedése, a testi-lelki-szellemi ellazulás művészetének elsajátítása!

Ha azonban a nő megtanulja gátlások nélkül élvezni a szexet, akkor az mindkét fél számára tartós sikerélményt nyújt. A harmonikus szexuális élet pedig, ha nem is képes önmagában jó párkapcsolatot teremteni, mindenképpen egy nagyon lényeges alappillére a kapcsolatnak.

Korábban már írtam a G-pontos orgazmus jelentőségéről. Mindenképpen érdemes először ezzel próbálkozni, tehát a G-pont kézzel való ingerlésével orgazmust elérni. A G-pontos orgazmus esetében is elengedhetetlen azonban a lazítás.

Ürítsük ki tehát a fejünkből az összes negatív gondolatot, testileg is, lelkileg is lazuljunk el maximálisan! Ha kell, relaxáljunk, miközben partnerünk a G-ponttal foglalkozik. Csak az érzékekre figyeljünk, a kellemes érzetek megélésére! Lazítsuk el minden porcikánkat, akkor is, ha esetleg kényelmetlen, kellemetlen dolgokat tapasztalunk. A G-pont ingerlése nem feltétlenül jár kellemes érzéssel, nem olyan, mint a csikló ingerlése, amikor már maga az érintés is kellemes. A G-pont esetében lehet olyan érzésünk is, mintha ezer tűvel szurkálnának. Nem szabad azonban emiatt feladni! Nagyon fontos, hogy bele tudjunk lazulni ebbe a kényelmetlen érzésbe is, ne feszítsük meg emiatt az izmainkat, ne terelődjenek el a gondolataink, ne a kellemetlen érzésre koncentráljunk, hanem a lazításra.

Az orgazmus (a G-pontos és a hüvelyi orgazmusé is) előjele nagyon gyakran a pisilési inger. Akinek még nem volt hüvelyi orgazmusa, de már érzett aktus közben vizelési inger, az most gyorsan lélegezzen fel: már közel jár! A gond ilyenkor az, hogy elkezdünk a pisilési ingerre koncentrálni, hogy vajon most tényleg pisilni kell-e (de hát az előbb voltam, hogyan lehetséges?!), vajon mi lesz, ha elengedem, mit fog szólni a partnerem, ha bepisilek, vagy spriccelek. Nos, ezeket a gondolatokat kell villámgyorsan elengedni! Ha belekapaszkodunk, ha másra koncentrálunk, ha hosszabb időre elkalandozunk és kibillenünk a testileg és szellemileg ellazult állapotból, akkor oda a lehetőség az orgazmusra.

Ha jön a pisilési inger, egyszerűen engedd el! Mintha a vizeleted engednéd el… próbálj meg teljesen ellazulni, ne legyen egy szemernyi feszültség sem a testedben, a fejedben továbbra is csak a kellemes érzetekre koncentrálj!

Ne akard görcsösen az orgazmust, de higgy benne, hogy képes vagy elérni. Lazíts, lazíts, lazíts! Mindig csak a pillanatnyi helyzetbe kell belelazulni, és ha ez sikerül, akkor mindig csak egyetlen lépéssel továbblépni, a következő érzetet kell megragadni és megélni.

Az orgazmus fejben dől el!

Azért javaslom, hogy a G-pont ingerlésével kezdjenek a partnerek, mert:

• Ilyenkor a nőnek csak saját magára kell koncentrálni, nem kell a partnere mozgásával, az esetleges kényelmetlenségekkel foglalkozni
• A G-pont ingerlése során megtanulja az ellazulást, ami minden orgazmus előfeltétele
• A koncentrált ingerléssel a hüvely teljes ingerléséhez képest könnyebben lehet hüvelyi orgazmus elérni, ugyanakkor a G-pont a hüvelyi orgazmus elérésében is fontos szerepet játszik, így a nőnek lehetősége van „megtanulni” az e pont által nyújtott élvezeteket
• Ha egy nő már megélt egy, vagy több hüvelyi orgazmust, minden további orgazmus könnyebben jön, hiszen már megvan a tudat, hogy képes rá

A hüvelyi orgazmus elérésében ugyanezt a lazítási technikát érdemes követni, de ott már lényegesen több zavaró tényező lehet (kényelmetlenség, a partnerre való odafigyelés), ezért az már a inkább a következő fokozat legyen!

Sok nő számolt be arról, hogy a pisilési inger rendkívül zavaró számára, és ezen nem sikerült túllépnie. Mindenképpen javaslom, hogy közvetlenül a próbálkozás előtt (G-pont ingerlése, vagy aktus előtt) menj el vécére. Ha továbbra is zavaró, akkor érdemes egy fóliát tenni az ágyra, rá egy törülközőt. Aktus közben lehet pózt váltani. További lehetőség, ha kádban (pl. állva, hátulról) próbálkozunk a hüvelyi orgazmus elérésével, úgy, hogy folyik a zuhany is. Bár ez valamivel kényelmetlenebb testhelyzet, de a nő könnyebben felül tud emelkedni azon a félelmen, hogy esetleg bepisil – ebben a helyzetben ugyanis ez egyáltalán nem lenne zavaró, sőt, a zuhany miatt észrevehetetlenné válik.

Néhány sikeres alkalom elegendő ahhoz, hogy a nő megszokja a pisilési ingert, ami a későbbiekben esetleg el is marad, lerövidül, vagy egyszerűen csak megtanulunk felülemelkedni rajta, és az orgazmus egyértelmű előjeleként érzékeljük.

Lényeges megjegyezni, hogy sem a G-pontos, sem a hüvelyi orgazmust nem feltétlenül előzi meg vizelési inger, tehát a hiánya sem jelenti feltétlenül azt, hogy nem lesz orgazmusom! Ez egyénenként is változó, de még egy adott nő esetében is különféleképpen jelentkezhet! Nekem rendkívül vegyesek a tapasztalataim ezen a téren, volt hogy egyáltalán nem volt pisilési inger orgazmus előtt, de olyan is volt, hogy meg kellett szakítani az aktust, annyira intenzíven éreztem és kiszaladtam vécére (nem jött semmi).

Amikor az aktus során próbálkozunk hüvelyi orgazmus elérésével, érdemes különböző pózokkal kísérletezni, és megtalálni azt, amikor a pénisz a leginkább ingerli a G-pontot. Nem tudok konkrét tippeket adni, hiszen ez függ az egyéni tényezőktől, és a partner anatómiai adottságaitól is. Minden párnak magának kell kikísérletezni a legmegfelelőbb módszert. A jó hír az, hogy ha egyszer sikerül megtanulni, akkor utána már bármilyen pózban elérhetővé válik.

Egyéni eltérések vannak abban a tekintetben is, hogy ki hány hüvelyi orgazmusra képes. Elvileg a határ a csillagos ég, de aktusonként 3-4 orgazmus teljesen átlagosnak számít azoknál a nőknél, akik megtanulták. Van, aki azt vallja, hogy ő csak egyre képes, utána túlérzékennyé, kellemetlenné válik. Ilyenkor is érdemes megpróbálni „belelazulni” a kényelmetlenségbe, és ki tudja, lehet, hogy jön a következő… és a következő…

A hüvelyi orgazmus sem mindig egyforma. Lényeges eltérések lehetnek az intenzitásában, minőségében attól függően, hogy éppen milyen idegvégződések vesznek szerepet az elérésében, vagy milyen a nő pillanatnyi hangulata, a partneréhez való viszonya. Mindig érdemes tehát újabb pózokkal, technikákkal próbálkozni, a lazítást pedig folyamatosan alkalmazni. Ha esetleg „elfelejtjük” a hüvelyi orgazmust (mert előfordulhat), akkor kezdjük elölről a tanulási folyamatot. Egyébként is jól jön néha egy kis „emlékezetfrissítés”, egy-egy relaxáció során átélt G-pontos orgazmus, mert tapasztalataim szerint ez még akkor is fokozza a nő orgazmuskészségét, ha egyébként képes rá.

Freud azt vallotta, hogy a nő akkor válik felnőtté, ha képes hüvelyi orgazmus elérésére. A felnőtt nőket „eltiltotta” a klitorális élvezetektől, mert úgy vélte, hogy ez felnőttkorban már nem elfogadható, minden nőnek meg kell tanulnia a hüvelyi orgazmust, és a csiklóizgatás csak gátolja őket ebben. Nem vagyok ennyire szélsőséges, de magam is azt vallom, hogy a hüvelyi orgazmus tanulható, és minden nőnek, ha nem is kötelező, de legalábbis erősen ajánlott megpróbálkozni az elsajátításával. Mindamellett nem gondolom azt sem, hogy a hüvelyi orgazmus kedvéért a nőknek le kellene mondani a csiklói orgazmusról. Élvezzük nyugodtan mindkettőt!

A teljesség igénye érdekében meg kell említenem, hogy szakemberek javasolják az úgynevezett híd-technikát a hüvelyi orgazmus megtanulására, tehát amikor a nő csiklóizgatás mellett ér el hüvelyi orgazmust, és fokozatosan tevődik át az élmény az egyik területről a másikra. Nekem ez a módszer önmagában nem vált be, ezért én a saját „technikámra”, tapasztalataimra esküszöm. Ugyanakkor a híd-technika jól jött akkor, amikor már képes voltam a hüvelyi orgazmusra, és klitorális „rásegítéssel” gyorsabban, intenzívebben tudtam megélni hüvelyi orgazmust.

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire lényeges a lazítás! Paradoxonnak hangozhat, de minden erőnkkel erre kell törekedni, és minden létező testi-lelki technikával ezt támogatni.

Különböző kutatások alapján a nők 45-80%-ának nincs hüvelyi orgazmusa. Ugyanakkor vitatják azt is, hogy létezik-e egyáltalán hüvelyi orgazmus. Egyes szakértők ugyanis kétségbe vonják, hogy többféle női orgazmus létezik, tudományos kutatások alapján fiziológiai értelemben minden orgazmus ugyanolyan. Akinek azonban már volt többféle orgazmusa, az bizonyára egyetért abban, hogy – még ha fiziológiai szempontból, tudományosan igaz is az állítás – egészen más élményt nyújt a hüvelyi orgazmus, mint a csiklói. Azt is mondják, hogy örüljön, akinek egyáltalán van, és élvezze azt az egyfélét. Nem értek egyet ezzel az állásponttal.

Lehetőségem volt megtapasztalni, hogy minőségileg megváltozik a szexuális élet akkor, ha a nő képes a hüvelyi orgazmusra. Egyrészről a maga teljességében élheti meg a férfi befogadásának élményét, nincs szükség semmilyen külön technikára (pl. csiklóizgatásra), egyszerűen a partnerek összhangja, együtt mozgása válik a gyönyör forrásává. Másrészről pedig a férfi számára a nő hüvelyi orgazmusa olyan visszaigazolás a saját szexuális teljesítményével kapcsolatban, ami még teljesebbé teszi a szexuális élményt. Ezeket a tényezőket a tudományos kutatások figyelmen kívül hagyják, márpedig a hüvelyi orgazmus mindenképpen többletet jelent a szexuális kapcsolatban.

Azt is állítják, hogy a nők többsége csak 30 éves kora után válik képessé hüvelyi orgazmusra, amikor a hüvely fala elvékonyodik, ezáltal a G-pont kiemelkedik. Személyes tapasztalat alapján vitatom ezt az elméletet. 30 éves korom előtt is képes voltam néhány alkalommal hüvelyi orgazmus elérésére, bár vitathatatlanul lényegesen kisebb intenzitással és gyakorisággal, mint most. Azt gondolom azonban, hogy ha tizen-, huszonéves koromban birtokában lettem volna mindannak a tudásnak, szexuális kultúrának, amelyet jelenleg magaménak tudhatok, akkor már sokkal korábban képes lehettem volna a szexualitás maximális élvezetére.

Természetesen nem jelenthetem ki egyértelműen, hogy minden nő képes hüvelyi orgazmus elérésére. Nem vagyok a világ összes nője egy személyben, így csak a saját tapasztalataimból tudok kiindulni. Ugyanakkor sok nővel beszélgetve, tapasztalatainkat megosztva arra a megállapításra jutottam, hogy általában ugyanazok a gátló tényezők játszanak szerepet másoknál is, amelyek nálam is jelen voltak korábban. Mivel nekem sikerült leküzdenem ezeket, és ezáltal a szexualitás egészen új dimenziói nyíltak meg számomra, ezért szeretném nőtársaimmal is megismertetni ezeket a lehetőségeket. Garancia természetesen nincs. Létezhetnek olyan fizikai adottságok, lelki tényezők, amelyek ténylegesen lehetetlenné teszik a hüvelyi orgazmus elérését.

Azt gondolom, kedves olvasóm, hogy ha csak egy százalék esélye is van, hogy sikerül elsajátítanod a hüvelyi orgazmus készségét, hát érdemes megpróbálni! Sokkal nagyobb esélye van annak, hogy hüvelyi orgazmust érsz el, mint annak, hogy akár csak négyes találatod lesz a lottón! Vettél már valaha életedben egyetlen lottószelvényt is?

Lehet, hogy nem sikerül elsőre, másodikra, harmadikra sem. Feladni azonban nem érdemes. Edison 2000 sikertelen próbálkozás után találta fel a villanykörtét. Amikor megkérdezték tőle, hogy nem szegte-e kedvét a sok kudarc, azt felelte: nem kudarcként fogta fel, hanem próbálkozásként, amelyek mindegyike közelebb vitte a megoldáshoz.

Az első és legfontosabb tényező a hüvelyi orgazmus (és bármilyen típusú orgazmus!) elérésében a lazítás. Nem olyan egyszerű, mint hinnénk, hiszen számos gátló lényező él egyszerre a fejünkben, amelyekről már a korábbi bejegyzésekben írtam: a belénk plántált gátlásoktól kezdve a testünk elfogadásának hiányáig. Gátlás lehet, ha nincs meg a partnerrel a megfelelő testi-lelki-szellemi harmónia, eltérő szexuális kultúrával rendelkezünk, zavarok vannak a párkapcsolatban, stb. (Mindez túlnyúlik ennek a blognak a keretein, de mindenképpen említést érdemelnek.) A szexuális együttlét során célszerű minden zavaró tényezőt félresöpörni, a gátlásoktól kezdve a munkahelyi problémákon keresztül egészen addig, hogy a partnerem a hajamon könyököl. Mert a filmeken és a romantikus regényekben bizony ezeket a zavaró tényezőket kihagyják, de mi a valóságban élünk, igenis lehetnek különböző zavaró tényezők!

Azt gondolom, hogy a szexualitás élvezetében előnyt élveznek azok, akik ismernek valamilyen lazító, vagy relaxációs technikát, amellyel megtanultak a befelé figyelni, lazítani. Számomra kimondottan előnyt jelentett, hogy a relaxáció mellett egy időben jógáztam, és eleinte ugyan meglehetősen furcsán pislogtam a jógaoktatóra, amikor azt hajtogatta, hogy „lazulj bele a testhelyzetbe” – mindezt akkor, amikor valamilyen kifacsart testhelyzetben levegőt is alig kaptam, és minden porcikám minden irányban feszült. Egy idő után azonban megtanultam „belelazulni” bármilyen kényelmetlen testhelyzetbe, és aki jógázott, vagy Pilatesezett már, azt tudja, hogy amikor egy testhelyzetben ellazultunk, akkor mindig egy fokkal tovább és tovább lehet lazítani. A test és a szellem egészen fantasztikus dolgokra képes, ha egy adott (kényelmetlennek tűnő) testhelyzetben sikerült ellazulni, akkor mindig van még egy lépéssel tovább, és egy idő után olyan pózokat tudunk felvenni, amelyekről álmodni sem mertünk volna. Nemrégiben hallottam egy mondatot, ami azóta az ars poeticámmá vált: „A csoda a komfortzónán kívül kezdődik.” Mindig túl kell lépnünk azon a ponton, amit éppen kényelmesnek és biztonságosnak vélünk. Mindig egy lépéssel többet.

A szexualitásunk felfedezése során rengeteg apró kényelmetlenséggel fogunk találkozni.

• Már megint szexelni kell, pedig reggel korán kell kelni!
• Most tényleg le kell vetkőznöm, mikor pont most nőtt egy ronda pattanás a mellbimbóm mellett?
• Már megint ez a kényelmetlen testhelyzet!
• A partnerem túl nehéz/túl izzadt/túl gyors/túl lassú/túl sokat liheg/túl kevés hangot ad ki...
• nyomja a térdemet/csípőmet/vesémet, stb.

Hogy lehet így élvezni a szexet? Lazítással. Belelazulok a kényelmetlen helyzetbe. Eltávolítok minden kellemetlen tényezőt a gondolataimból és csakis befelé, csakis az érzékeimre koncentrálok!

Lazítani alapvetően nem könnyű. Ha nem megy, gyakorold, akár a hétköznapokban! Munka, utazás közben, vagy akár a vécén ülve (komolyan!) feszítsd meg az egész tested, amennyire csak tudod, majd hirtelen engedd el a szorítást! Ismételd meg néhányszor! Ez már önmagában is egy kiváló stresszoldó módszer, érdemes gyakorolni minél többször.

Ha még így is gondot okoz a lazítás, akkor érdemes valamilyen speciális módszerhez fordulni. Szerezz be valamilyen relaxációs hanganyagot, járj el jóga- vagy Pilates-órákra, ahol megtanulod a testi-lelki ellazulást! Nekem évekbe telt, mire rájöttem erre az összefüggésre, hogy a kényelmetlen helyzetek elfogadása, és az ezekben való „belelazulás” az, ami lehetővé teszi a szex maximális élvezetét.

A szex közben maximálisan legyél jelen – fejben is! Ne a másnapi teendőkkel, a munkahelyi problémákkal foglalkozz, és azzal, hogy vajon a gyerek megírta-e a házi feladatát. Arra a fél-egy órára igazán félreteheted ezeket a problémákat! Csak önmagadra és a partneredre figyelj, és belőle is csak arra, ami a szexualitás élvezetében lényeges. Vedd észre, hogy vonzó, hogy jó az illata, kellemes a hangja, figyelmes veled. Önmagát nyújtja – neked! A te élvezetedért.

Minden mozdulata a te gyönyörödet (és persze a sajátját) szolgálja.

Figyelj befelé, és csak az érzékekre koncentrálj! Ahol egy kellemes érzést találsz, azt ragadd meg, koncentrálj arra, várd kíváncsian, hogy mi lesz belőle! Minél több érzékszerved iktatod ki, annál inkább felerősödik a bőrérzékelés, a fizikai ingerek hatása. Nem érdemes a villanyt lekapcsolni, mert a partnerednek fontos a vizuális inger, egyszerűbb, ha csak becsukod a szemed (esetleg bekötitek egy kendővel).

Van egy trükköm arra, hogyan engedjem el magam maximálisan, hogyan távolítsam el az összes negatív gátlást, gondolatot, érzést. Ez pedig nem más, mint egyfajta szerepjáték. Beleélem magam egy olyan nő helyzetébe, amilyen szeretnék lenni az ágyban: egy gátlástalan, szexéhes szuka, aki habzsolni szeretné az élvezeteket, aki kéjesen kínálja fel magát a partnerének. Nem az a lényeg, hogy kifelé mennyire hitelesen tudom eljátszani ezt a szerepet: a lényeg az, hogy önmagamat mennyire tudom meggyőzni arról, hogy ez a nő jelenleg én vagyok. Ha ez sikerül, akkor minden könnyebben megy: hiszen egy ilyen nő nem szégyellősködik, amikor le kell dobnia a ruháját, nem aggódik azon, hogy megfelel-e a partnerének, mert egészen biztos benne, hogy igen! Egy ilyen nő nem fél kimutatni, kimondani a vágyait! Egy ilyen nő nem gondol másra, csakis a partnerére, egymás élvezetére! Egy ilyen nő képes a partnere számára élvezetet nyújtani, és képes tőle elfogadni azt! Egy ilyen nő élvezi a szexet!

Ha ezt elhiszem önmagamról, meggyőzöm magam, hogy ez a nő én vagyok, és önmagam számára hitelesen játszom el a szerepet, akkor nyert ügyem van!

A lelki oldás mellett természetesen fizikailag is „rendben lévőnek” kell lennünk. A hüvelynek rugalmasnak kell lenni, a gátizomnak megfelelően zárni, nem elég csak befogadni a férfi nemi szervet, hanem szabályosan rá kell „cuppanni”.

Rengeteget segít ebben a nemi szervek (hüvely, gát) izmainak tornáztatása, a Kegel-gyakorlatok, amelyeket azoknak is kimondottan ajánlok, akiknek nincsenek szexuális problémáik, ugyanis még fokozni is lehet az élvezeteket!

A férfi számára hatalmas élmény, amikor a megfelelő pillanatban rászorítok, vagy szabályosan masszírozom a hüvelyemmel a férfiasságát. Mindemellett pedig a női orgazmuskészséget is jelentősen javítja a torna, nem csak a gyönyör elérésében, hanem az intenzitásának fokozásában is szerepet játszik!

A kulcs tehát: szorítás és elengedés. Testileg, lelkileg! Tanuljuk, gyakoroljuk folyamatosan ezeket a technikákat, ne csak a szexualitásunk, hanem önmagunk, saját jól-létünk érdekében is! Az csak egy kellemes mellékhatás, hogy a szexuális élvezeteket is elősegíti, ha megtanuljuk a megfeszítés és az ellazítás különböző testi-lelki technikáit!

A legtöbb nő klitorális (csiklói) orgazmusra viszonylag könnyen képes. (A nehézséget a hüvelyi orgazmus megélése, megtanulása jelenti.)

A maszturbáció során már kamaszkortól kezdve felfedezzük a saját csiklónkat (aki eddig még nem tette meg, az sürgősen kezdje el!)

A csikló ingerlése azért is lényeges, hogy megtanuljuk felfedezni, szabályozni, befolyásolni az érzékeinket. Már a maszturbációnál is lényeges, hogy fejben teljesen „ott legyünk”, hiszen az elkalandozó gondolatok gátolják a szexuális élvezetet (egyedül és partnerrel is). Sok nő ilyenkor fantáziál, vagy – urambocsá – vizuális támogatást vesz igénybe. Igen, pornót néz. A nők is nézhetnek pornót. Ez segíti a koncentrációt, hogy csak a szexualitásra tudjunk koncentrálni. Ezt is meg kell tanulni. (Megérne egy tanulmányt, hogy vajon a figyelemzavarral küzdőket gátolja-e a szexuális élvezetekben a problémájuk, mert könnyen el tudom képzelni, hogy igen.)

Egészen más élmény azonban, ha más ér a csiklóhoz. Nekem már néha az is új, izgalmas élményt jelent, ha nem a megszokott kezemmel maszturbálok, ehhez képest pedig egyértelműen határozottan fokozott élvezet, ha más érinti meg a csiklómat. Van ennek egy különleges varázsa: ki vagyok szolgáltatva egy másik lény mozdulatainak, nem szabályozhatom, hogy most jobbra induljon a keze, vagy balra – hacsak nem irányítom folyamatosan, de miért is tenném, hiszen pont az jelenti a többletet az önmagam számára nyújtott élményhez képest, hogy ő irányít. A kiszámíthatatlanság, a kiszolgáltatottság kellemes. Egy kellemes, puha nyelv pedig még inkább érzéki élményt nyújt. Persze csak ha JÓL használják!

Sajnos nagyon sok nő maga sem tudja, hogy mi lenne számára igazán kellemes (még akkor sem, ha önmagát már alaposan felfedezte), vagy nem tudja megfelelően kommunikálni a partnere felé, hogy hogyan tudna valódi gyönyört okozni. A férfiak egy része pedig egyáltalán nem ismeri a női nemi szervet. Annyit lát, hogy „punci”, de ha meg kellene mutatnia, hogy konkrétan hol található a csikló, akkor bizony sokan komoly bajban lennének!

A pornóban annyit látnak, hogy a puncit kell izgatni valahogy, kézzel, szájjal, de hogy pontosan melyek azok a pontok, amelyek igazán érzékenyek, ahol az idegvégződések találhatók, azt nem tudják pontosan, ráadásul ez még egyénenként is eltérő lehet minden nő esetében.

(Nekem például a csiklóm bal oldala sokkal érzékenyebb, mint a jobb oldal, de ezt rajtam kívül nyilván senki nem tudhatja, én is csak maszturbáció közben fedeztem fel, és ha a partnerem automatikusan a jobb oldalt kezdi el valamiért ingerelni, akkor nem valószínű, hogy képes lesz orgazmushoz juttatni.)

A pornón szocializálódott férfiak gyakran esnek abba a hibába, hogy „lefetyelnek”, mint egy kiskutya a vizet, az egész nemi szervet nyalogatják, pedig vannak érzékeny és kevésbé érzékeny pontok. Ha egy nő számára nem okoz valódi élvezetet a manuális, vagy orális izgatás, akkor hajlamos legyinteni „á, hagyjuk, inkább dugjunk”. Ne hagyjuk!

Ha számomra fontos egy férfi, akkor igenis megtanítom, hogyan okozhat számomra valódi élvezetet!

De mivel még nőtársaim között is akadnak olyanok, akik maguk sem tudják, hogy mi okozna számukra igazi élvezetet, ezért az alábbiakban próbálom részletesen elmagyarázni, hogy mi az, ami a nők szempontjából lényeges. (Természetesen egyéni ízlések, preferenciák léteznek, ezért amit itt írok, az általánosságban értendő, minden nőt egyedileg fel kell fedezni, ami az egyik számára jó, az nem biztos, hogy a másik számára is jó lesz!)

A külső nemi szervek legérzékenyebb pontja a csikló. Az pedig, hogy érzékeny, azt valóban úgy kell értelmezni, hogy érzékeny, tehát nem illik letámadni! Amikor egy partnert „tanítok”, akkor az egyik leggyakrabban használt „utasítás”, ami elhangzik a számból, az az, hogy „Finoman!”. Mert a férfi azonnal be akarná habzsolni, pedig az általában kimondottan kellemetlen, legalábbis az elején! Akár kézzel, akár szájjal közelít a férfi a nőhöz, lényeges a fokozatosság. Eleinte csak finom mozdulatokkal, érintésekkel érdemes közelíteni.

Ugyanakkor a túl finom érintések sokszor csiklandós érzést okoznak a nőnek, ami szintén kellemetlen lehet. Meg kell találni azt a határt, ami még nem túl lágy, de nem is túl durva. Nem könnyű, de hát a szexualitás lényege ez: a partnerre maximálisan odafigyelve megtalálni pontosan azt a szintet, ami éppen kellemes és élvezetes! (Kellő előkészítés után erre már kevésbé kell odafigyelni.)

Mindenképpen a csiklóra érdemes elsősorban koncentrálni. Nőtársaim! Ha azt érezzük, hogy a férfi bizonytalan, tessék megmutatni, hogy pontosan hol van, és melyek azok a pontok, idegvégződések, amelyeket mi már saját magunknak felfedeztünk! Ez segítség a férfi számára, és önmagunk élvezetét segítjük elő általa!

Amikor a nő már kellőképpen élvezi az izgatást, akkor keményebb mozdulatokat, érintéseket is képes elviselni. Fontos a változatosság, ne egyféle mozdulatot, technikát alkalmazzon a férfi, hanem különböző technikákat variáljon, mert ez okoz igazi élvezetet – különösen, ha magától (némi segítséggel) ráérez arra, hogy milyen sorrendben és milyen sűrűn érdemes variálni ezeket. Számomra a legkellemesebb, ha finom körkörös mozdulatokkal indul az orális szex, majd különböző irányú és intenzitású mozdulatok váltakoznak a csikló, az U-pont, esetleg a hüvelybemenet környékén (a lényeg, hogy mindig a csiklóhoz kell visszatérni, és ilyenkor a visszatérés önmagában nagyon kellemes!). Lényeges a fokozatosság, tehát az elején még jó, ha sokszor kalandozik el a nyelv a csiklóról, de egy idő után már kimondottan kellemetlen, főleg, ha hosszabb ideig nem tér vissza. Megfelelően felizgult állapotban (de csak akkor, tehát semmiképpen ne ez legyen az első) már szopogatni is lehet a csiklót, beszippantani, sőt, a legnagyobb gyönyört az okozza, ha beszippantás közben folytatódik a nyelvvel való körkörös izgatás.

Sok férfi azt gondolja, hogy a nő számára az a jó, ha órákig kényeztetik őket orálisan. Elképzelhetően tartom, hogy vannak ilyen nők is, de nekem az a tapasztalatom, hogy ha egy férfi jól végzi a dolgát, akkor szükségtelen, felesleges és kimondottan kellemetlen az órákig történő izgatás. Soha nem vágytam ilyesmire, mert ha a férfi jól csinálja, akkor néhány perc elég a csiklói orgazmushoz. Ha nem jutok el az orgazmusig, akkor egy idő után átfordul az érzés, ilyenkor már inkább kellemetlen az érintés. Olyan, mint amikor az álmosságban átlendülök egy holtponton, és már csak kínlódva forgolódom, de nem tudok elaludni.

Klitorális orgazmus után a nők többségénél a csikló túlérzékennyé válik, a legenyhébb érintés is kellemetlen. Persze egyénenként változik, hogy kinek mennyire és milyen hosszú időtartamra. Én személy szerint ilyenkor már másfajta élvezetekre vágyom, a csiklómat hosszú időre teljesen ki kell iktatni a szexualitásból. De mivel ez egyénenként változó, én mindenkit arra biztatok, hogy kísérletezzen, fedezze fel, hogy mennyi idő múltán visel el újabb izgatást, és képes-e újabb orgazmusra ilyen módon! Ha a férfi szeret hosszasan orálisan kényeztetni egy nőt, akkor áldás lehet számára egy olyan partner, aki erre alkalmas!

Természetesen a kommunikáció elengedhetetlen: jelezzük, ha valami különösen kellemes, vagy esetleg kellemetlen.

Egyénenként változhat, hogy a partnerek egyszerre, vagy külön-külön szeretnék-e az orális örömeket nyújtani egymásnak. Bár a kölcsönös örömszerzés fontos, azt gondolom, hogy néha igenis kell az önzés – a szexben is! Az a jó, ha mindkét félnek lehetősége nyílik arra, ha csak önmagára, a saját érzékeire, élvezetére kell koncentrálni. A 69-es póz igen kellemes, de nem ér fel azzal, amikor a nő csak önmagára figyel. Tovább fokozhatók az érzékek akkor, ha a nő becsukott, vagy bekötött szemmel részesül a kényeztetésben. (A férfiak számára fontos a látvány is, ami a nő számára is lehet ugyan izgató, de lényegesen élvezetesebb, ha csak befelé kell figyelni!)

Ugyancsak egyénenként változó, hogy a nő igényli-e, hogy az orális kényeztetés közben a partner a hüvelyt is izgassa. Érdemes kipróbálni külön-külön és együttesen is a csikló- és hüvelyizgatást, mert egészen másfajta élményt nyújt. Végeztem egy villámfelmérést, amelyben rendkívüli módon megoszlottak a vélemények. Vannak, akik azt vallják, hogy dupla élvezet, ha egyszerre kétféle inger éri a nőt. Mások azt vallják (velem együtt), hogy az orális kényeztetés és az ujjazás együtt olyan, mintha egyszerre néznénk tévét és hallgatnánk zenét: külön-külön 100-100% élvezetet nyújt, de amikor együttesen részesülünk a kétféle élményben, akkor megoszlik az élmény, és csak 50-50%-ban tudjuk élvezni az egyiket és a másikat is.

A csiklói orgazmus megélése pedig elősegítheti a folytatást: a hüvelyi orgazmust. Az orgazmus ellazít, megtörténik a kielégülés, így már kevésbé görcsösen koncentrálunk a hüvelyi orgazmus átélésére.

Az előzőekből is kiderül, hogy a női orgazmus testileg is nagyon összetett, nem beszélve a különböző lelki, érzelmi tényezőkről. A női nemi szervben számtalan különböző idegvégződés van, amelyeket külön-külön, vagy együtt ingerelve érhető el orgazmus.

Azt vallom, hogy ha egyszer mi, nők többféle orgazmusra vagyunk képesek (mert igenis képesek vagyunk!), akkor ne érjük be egyfélével, hiszen mindegyik más és más típusú élvezetet okoz. Attól, hogy szeretem a bolognai spagettit, még nem vágyom minden nap arra, sőt, egy étkezés sem egyetlen fogásból áll, és mindegyik lehet külön-külön is nagyon finom, de akkor mondhatom el, hogy igazán jót ettem, ha a három különböző fogást külön-külön is élvezni tudtam. Jóllakni lehet úgy is, hogy csak egy jó levest eszem, vagy egy főételt, de az igazi kulináris élvezet, ha az előétel, a főétel és a desszert is gasztronómiai élményt nyújt, akkor fogok áradozni róla, hogy fantasztikusan jó volt az ebéd, vagy a vacsora.

Soha nem tudtam megérteni – na jó, korábban azért igen – azokat a nőket, akik beérik azzal, hogy a partnerük csiklói orgazmushoz juttatja őket, és különböző okok miatt (vagy azért, mert a partner túl hamar elélvez, vagy azért, mert a nő nem képes hüvelyi orgazmusra), lemondanak a másfajta élvezetekről. Ez olyan számomra, mintha mindig csak levest ennék. Persze időnként én is CSAK levest, vagy CSAK főételt eszem (szó szerinti és átvitt értelemben is), de néha igenis vágyom a teljes menüsorra: előételnek egy klitorális orgazmus, amit követ egy, de inkább több vaginális orgazmus főételként, majd esetleg egy A-pontos orgazmus desszertnek.

Ha már egyszer képesek vagyunk többféle orgazmusra, akkor éljünk ezzel a lehetőséggel!

Ráadásul a női nemi szerv idegvégződései olyanok, hogy egyszerre is lehet ingerelni őket, tehát nem olyan nehéz elérni, hogy a különböző pontok közül több is részt vegyen az élvezetben, vagy akár magában az orgazmusban. Néhány pózban (pl. lovaglópóz) a hüvelyi ingerlés mellett a csikló hozzádörzsölődik a férfi testéhez, ez pedig egy plusz élményforrás. De még ha nem is dörgölőzik semmihez magától, akkor is lehet dörgölni – ha nem elég az inger, akkor kézzel rásegíteni, vagy akár a partnert megkérni erre.

Itt szeretném megjegyezni, hogy ebben a kérdésben is rendkívül fontos a kommunikáció! Lényeges, hogy a partnerünk még véletlenül se érezze, gondolja úgy, hogy az ő teljesítménye kevés, ezért szükséges a csiklóizgatás aktus közben. Tudatosítsuk benne, hogy ez csak fokozza, de nem helyettesíti az ő teljesítményét, hogy az élvezet még élvezetesebb azáltal, ha több erogén zóna együttesen vesz részt a gyönyör elérésében! Sok férfi számára eleve nem okoz problémát az, ha egy nő aktus közben magához nyúl, hiszen ez azt sugallja, hogy a nő képes és hajlandó felvállalni szexualitását a partnere előtt, vágyik a kielégülésre, ráadásul a férfi számára ez vizuális élményt is jelent. Az azonban vágyölő lehet, ha a nő kizárólag saját maga ingerlésével jut orgazmushoz, ezért a szex közbeni maszturbációt csak az élvezetek fokozására, színesítésére érdemes alkalmazni, és mindenképpen érdemes elsajátítani a hüvelyi orgazmus készségét, hogy a csiklóizgatás ne alapvető feltétele, hanem kiegészítője legyen gyönyörnek.

A testi tényezőkön túl azonban essék szó a lelki oldalról is. A köztudatban él egy olyan homályos kép, hogy  a nők (vagy legalábbis egy részük) csak azzal képesek szexuális kapcsolatot kezdeni, akibe szerelmesek. Bizonyára vannak olyan nők, akik maguk is így gondolják.

Sok nővel beszélgetve, nők önvallomásait meghallgatva, olvasgatva arra a következtetésre jutottam, hogy ha nem is feltétlenül a romantikus érzelmek, de a partner személye minden nő számára meghatározó a szexuális élvezetben. A nő számára ugyanis a szexualitás egy másik személy teljes befogadásával jár. Valakit beengedek a saját testembe! Ennél intimebb viszony pedig nehezen képzelhető el két ember között (kivéve az anya-gyermek kapcsolatot). Egyéni ízlések, preferenciák, erkölcsök határozzák meg azt, hogy kinek engedem meg, hogy ennyire intim viszonyba kerülhessen velem – ahogyan azt is megválogatjuk, hogy a saját otthonunkba kit engedünk be! Vannak, akik szeretik, ha sokan és rendszeresen látogatják őket, és azt sem bánják, ha valaki váratlanul betoppan hozzájuk; mások kimondottan csak a legbizalmasabb barátaikat látják szívesen az otthonukban, őket is csak előzetes egyeztetés után. (Néha pedig szükségből vagyunk kénytelenek idegeneket is beengedni, pl. a szerelőt – de a testünk esetében is előfordul ilyesmi, hiszen a nőgyógyásznak is kénytelenek vagyunk megengedni, hogy az intim szféránkban matasson, szükségszerűségből, ennek azonban – könnyen belátható – semmi köze az intimitáshoz.)

Az tehát, hogy egy nő milyen szempontok alapján válogatja meg, hogy kivel és mennyire szigorú kritériumrendszer alapján kerül intim viszonyba, egyénenként változó lehet. Van, akinek elegendő a fizikai vonzalom, másoknak mély érzéseket kell megélnie ahhoz, hogy képes legyen befogadni a férfit.

Mindenképpen lényeges azonban, hogy a befogadást ki kell érdemelni a férfinak, a személyét fontossá kell tenni, a nőben vonzalmat kell kialakítani. A nő tehát elsődlegesen nem fizikai teljesítményt vár el a férfitól, az önmagában nem elég a teljes értékű szexualitáshoz, nem jelent valódi kielégülést. Ha ez így lenne, akkor a férfiak könnyedén helyettesíthetőek lennének egy jó minőségű vibrátorral!

Az állatvilágban is, ahol egyértelműen az ösztönök uralkodnak a nemiségben, lényeges a párválasztás folyamata. A hímeknek be kell bizonyítaniuk, hogy valamilyen szempontból ők a legmegfelelőbbek az utódnemzésre, és méltóak arra, hogy a nőstény befogadja őket. Hogy a nőstény milyen szempontok alapján válogat, az fajonként és egyedenként is eltérő lehet: a legvonzóbb külső, a legszebb hang, a legjobb vadász, a legerősebb, aki legyőzi a riválisait, stb. Az emberi nőstényeknél sincsenek egységes szempontok, sokszor magunknak sem tudjuk megmagyarázni, hogy miért vonzódunk valakihez, de valamiért mégis jobb az az egy adott illető, mint az összes többi hímnemű egyed: méltó arra, hogy befogadjuk a testünkbe.

Ki az ideális partner? Aki mellett nőnek érzem magam: csodálatosnak, fantasztikusnak, egyedinek, különlegesnek. Vagy azért, mert ő, mint férfi, tökéletes számomra, és a világ összes férfija közül őt tartottam méltónak arra, hogy magamba fogadjam; vagy pedig azért, mert érezteti velem, hogy annyira különleges vagyok, hogy a világ összes nője közül engem tartott a legideálisabbnak arra, hogy belém hatoljon. (Optimális esetben a kettő egyszerre valósul meg, és nem változik naponta, hogy éppen kit tartunk a legideálisabbnak.)

A nő számára tehát a szex egy másik személy teljes befogadása, bizonyos „energiáinak” átvétele. Nem szeretnék ezoterikus, bioenergetikai fejtegetésekbe bonyolódni, de egyszer olvastam egy érdekességet egy teljesen átlagos, hétköznapi nőtől, és ezt a gondolatot később másokkal továbbgondoltuk, fejtegettük, elemeztük. A nő szexualitásról beszélgetett a partnerével, és közösen arra a következtetésre jutottak, hogy az orgazmus a férfi számára energialeadással jár, a nő számára pedig energiafelvétellel. A szex közben fizikai értelemben is megvalósul egyfajta vákuumhatás, amikor a hüvely záróizmai szabályosan ráfeszülnek a péniszre, és ezáltal a nő szinte beszippantja a férfit. Valószínűleg sok nő tapasztalta már, hogy a férfi a kielégülés után szabályosan „összeomlik”, szinte rázuhan a partnerre, vagy egyszerűen csak pihenni, aludni szeretne. Persze a szex a nő számára is lehet kimerítő, fárasztó, a nő is vágyhat pihenésre, de szellemi-lelki értelemben sokkal inkább töltekezésként éljük meg az orgazmust. Szabályosan „átvesszük” a férfi által leadott „energiákat”.

Saját magamon is tapasztalom, hogy a szexualitásban ez az energiafelvételi, töltekezési funkció nagyon is determinálja a szexualitás minőségét, egyfajta lelki kielégülést okoz. Ebből a szempontból pedig a kielégülés minőségében óriási különbségek lehetnek, ha egyedül, vagy nem megfelelő partnerrel élek át orgazmust, hiszen ebben az esetben csak a fizikai kielégülés valósul meg, a lelki nem.

Több nővel beszélgettem már arról, és többségükben egyetértettek velem abban, hogy a maszturbáció nem jelent valódi kielégülést. Fizikailag kellemes, de nem csökkenti, sokkal inkább fokozza a nemi vágyat, a kielégülés iránti igényt. A "lelki orgazmust" kizárólag partnerrel, ráadásul megfelelő partnerrel lehet átélni, hiszen korántsem mindegy, hogy kinek az energiáit veszem fel, fogadom magamba. Ha egy férfit nem tekintek méltónak arra, hogy magamba fogadjam, akkor fizikailag ki tud elégíteni, de az energiáit nem fogadom magamba.

A befogadás-élménynek, az energialeadásnak és -felvételnek van egy nagyon konkrét, fizikai megnyilvánulása is a szexuális aktus során: a férfi ejakulációja. Ha egy nő testi-lelki-szellemi harmóniában van a partnerével, és képes a szexualitásnak ezt a spirituális oldalát megélni, vagyis befogadni a férfi „energiáit”, akkor az ejakuláció önmagában orgazmust válthat ki. Nem én vagyok az egyetlen olyan nő, akinél különösebb fizikai előkészítés és ingerlés nélkül a partnerem orgazmusa képes volt a saját kielégülésemet is előidézni. Elég volt annyi, hogy megéreztem szétterülni magamban a férfi-esszenciát, és ettől a fizikailag elhanyagolhatónak számító ingertől frenetikus orgazmust éltem meg, ami sokkal intenzívebb kielégülést okozott, mint önmagában a fizikai orgazmus.

A női szexualitásban tehát egyaránt szerepet játszanak a testi (a nemi szervek idegvégződései) és lelki-szellemi tényezők. Ennek megfelelően a női orgazmus is lehet különböző típusú, intenzitású, alkalmanként és partnerenként más és más. Nem lehet összehasonlítani, de mind mennyiségben, mind változatosságban, mind intenzitásban, mind a „lelki” minőségben a maximumra érdemes törekedni.

Lássuk, mennyire ismered a saját tested!

Meg tudod-e válaszolni az alábbi kérdéseket?

• A nemi szerveken kívül hol vannak az erogén zónáid?
• Melyik a csiklód legérzékenyebb pontja?
• Mennyi időnek kell eltelnie, amíg az első után újabb csiklói orgazmusra vagy képes?
• Hány centiméter a hüvelyed befogadóképessége?
• Hol vannak a hüvelyedben olyan pontok, amelyeknek ingerlése kellemes számodra?

Hány kérdésre tudtál maradéktalanul válaszolni? Biztos vagyok benne, hogy nem mindegyikre! Pedig a szex élvezetében rendkívül fontos, hogy megismerjük a saját testünket, képességeinket, hiszen mindenki más-más anatómiai adottságokkal és egyéni érzékenységgel rendelkezik. Ezek megtapasztalása segíthet abban, hogy maximálisan élvezzük a szexet.

A női nemi szerv alakja, formája egyénenként eltérő. A „punciszakirodalom” vagy húsz-ötvenféle különböző női nemi szervet különböztet meg, a nagy- és kisajkak, illetve a csikló mérete, formája alapján. Sok nő számára ez is gátlásokat okoz, hogy nem találják elég szépnek a saját nemi szervüket. Én erre azt mondom, nem szépnek kell lennie, hanem élvezetesnek. A férfiak meg szépnek találják. Az összes típust. Nem válogatnak. Ha kilógnak a nagyajkak, ha aszimmetrikus a nemi szerv – ezen a téren nem nagyon válogatósak. (Aki meg válogat, az magára vessen!)

Testünk felfedezésére számos lehetőség kínálkozik, ezek közül az első a maszturbáció, amit remélhetőleg mindenki már kamaszkora óta gondosan űz! (Itt kívánom megjegyezni, hogy nyugodtan lehet párkapcsolatban is maszturbálni, még kiegyensúlyozott szexuális élet mellett is, bár ez nem jelent olyan maradéktalan kielégülést, mint a partnerrel átélt együttlét.)

A maszturbáció során a nő felfedezi a csiklóját és környékét, kézzel, vagy segédeszközökkel a hüvelyét, és megtapasztalja, hogy milyen ingerekkel, milyen intenzitással lehet számára gyönyört okozni. (Kis intermezzóként engedtessék meg közbevetnem, hogy számorma furcsa jelenségre lettem figyelmes az internetes oldalak olvasgatása során: sok tinédzser lány nem a csiklóját fedezi fel először, hanem rögtön a hüvelyt kezdi ujjal izgatni, holott a nők többsége klitorális (csiklói) orgazmushoz sokkal könnyebben jut el. Csak remélni tudom, hogy ez nem jár számukra csalódásokkal, és nem jutnak olyan következtetésre, hogy ők egyáltalán nem képesek orgazmusra.)

Sokkal lényegesebb azonban, hogy a partnerünknek is engedjük, hogy fedezze fel a testünket, a nemi szervünket. A férfiak jelentős része számára a női nemi szerv egy rejtélyes, titokzatos, idegen világ, amit bár „használnak”, mégsem ismerik. A férfiak többsége nem tud lerajzolni egy női nemi szervet – nem a rajzkészség hiányából fakadóan, hanem mert nem ismerik. Nyilvánvaló, hogy a nők számára is gondot okozna ez a feladat, de esetünkben ez talán megbocsátható, hiszen mi viszonylag ritkán (vagy soha nem) látjuk magunkat alulnézetben. A férfiaknak azonban lehetőségük van alaposan szemrevételezni partnerüket, ennek ellenére mégsem ismerik a nemi szervet. Biztassuk őket a felfedezésre!

Mindenesetre segítségül, íme egy nő alulnézetben:

Forrás: http://termtud.akg.hu/okt/oktanyag/ember/szap/no.htm

A vagina különösen rejtélyes területnek számít, hiszen nem látható, csak érezhető, tapintható. Még ha hallottunk is róla, hogy létezik méhszáj, meg különböző titokzatos pontok, de látni nem látjuk. Habár, egyszer láttam egy fotósorozatot: egy fotós hölgy minden nap speciális kamerával lefotózta a saját méhszáját. Nem állítom, hogy szép látvány, de vitathatatlanul érdekes, ahogyan a ciklus során változik.)

Erről jut eszembe, a nők gyakran még a saját ciklusukat, az azzal járó testi változásokat sem ismerik! Pedig a méhnyak által termelt váladék mennyisége és állaga, a méhszáj elhelyezkedése folyamatosan változik a női nemi ciklus során. Sőt, a nemi vágy is változik, hiszen valójában biológiai ösztönlények vagyunk, és mivel a szex elsődlegesen a megtermékenyülést szolgálja, ezért úgy vagyunk „beprogramozva”, hogy a leginkább termékeny időszakban legyen a lehető legnagyobb a libidónk, és ezzel párhuzamosan a testünk minden létező módon (a méhnyaknyák nyúlóssá válásával, a méhszáj enyhe kinyílásával) segíti, hogy a spermiumok célhoz érjenek. (Természetesen ez senkit nem kötelez arra, hogy kizárólag a termékeny időszakban éljen nemi életet, az ember számára a szexualitás önmagában is örömforrás.)

A leginkább rejtélyes és titokzatos az a bizonyos G-pont (Grafenberg pont), amelynek a létezését sokan vitatják (a férfiak többsége szerint a shoppinG szó végén található, bár ez rendkívül gyenge és már nagyon fárasztó poén, de azért mindig elsütik a G-pont kapcsán).

Nos, én nem végeztem ilyen irányú kutatásokat nőknél – lévén reménytelenül heteroszexuális vagyok – de azt tudom, hogy ha engem pár évvel ezelőtt megkérdeztek volna, hogy van-e G-pont, szinte biztosan rávágtam volna, hogy szerintem nincs. Bevallom őszintén, hogy nem foglalkoztam különösebben a kérdéssel, hallottam ugyan, hogy emlegetnek valami csodapontot, de fogalmam sem volt, hogy azt hol és hogyan kell keresni. Én lepődtem meg a legjobban, amikor egy, a partnerem által kézzel okozott váratlan multiorgazmus során kiderült, hogy van ilyen pontom. (Ő azt mondta, fel akarja fedezni a testem, én meg hagytam. Fogalmam sem volt, hogy mit művel, hogy éppen a G-pontomat izgatja, de a hatás egészen frenetikus volt.)

A G-pont direkt ingerlésével elért orgazmushoz foghatót még soha nem éltem át, semmilyen más módon. Egyszerűen nem hasonlítható semmilyen más érzéshez. Maga az izgatás nem jár feltétlenül kellemes érzéssel (úgy, mint mondjuk a csikló izgatása), sőt, akár picit kellemetlen is lehet (nem árt előtte egy alapos körömvágás). A G-pontos orgazmus tehát (nálam legalábbis) egészen váratlanul érkezik, nincs semmi előjele (esetleg pisilési inger, de erről majd később), egyszer csak görcsbe rándul az egész testem, és elönt a gyönyör. Leírhatatlan, frenetikus érzés. Ha nem szűnik meg az izgatás, néhány másodperc múlva érkezik a következő gyönyörhullám, és ez addig ismételhető, amíg bírjuk szusszal – személy szerint én nem bírok ki túl sokat, mert hamar ájulásközeli állapotba kerülök, ami nem kellemetlen, sőt, egyes szexuális technikák kimondottan célnak tekintik az eszméletvesztést, ám én eddig még nem mertem elmenni. Talán majd egyszer…

Saját magam számára nem tudok G-pontos orgazmust okozni. Speciális segédeszközzel talán menne, de kimondottan kényelmetlen és fárasztó lehet folyamatosan a megfelelő pontot ingerelni. (Ha valakinek van tapasztalata a G-pontos vibrátorról, kérem, hogy ossza meg velem.) Kézzel hasonló a helyzet, nehéz folyamatosan kicsavart kéztartással mélyen a hüvelybe nyúlni, és egy adott pontot ingerelni, ráadásul az izgalom hatására a hüvely megnyúlik, és egyszerűen kivándorol a kezem alól a pont. Jobb ezt a partnerre bízni, kényelmetlen testhelyzet és a kéz begörcsölése nélkül egyszerűen csak élvezni!

 A G-pont elhelyezkedését és az ingerlés módját ez az ábra mutatja be kiválóan:

Forrás: http://beacowhealth.blogspot.hu/2011/04/he-g-spot-women.html

A G-pont ingerlésének (egyik) technikája pedig a következő:

A hüvelybe benyúlva a hasfal felőli részen 3-5 centiméterre (egyénenként eltérő lehet) helyezkedik el egy körülbelül borsó-bab méretű pont, amelynek tapintása eltér a környezetétől és izgatásra szivacsossá válik. (Megtévesztő lehet a hüvelybemenetnél található nagyobb, érdes felület – ez NEM a G-pont! Mélyebben, mögötte kell keresni!)

Ezt a kis pontot kell izgatni egy, esetleg két ujjal (bár mérete miatt egy ujj bőségesen elég). Az izgatás történhet körkörös mozdulatokkal, „hívogató” mozdulatokkal, nyomogatással, vagy ennek megfelelő ütemű kombinációval. A lényeg, hogy mindig az adott pontot kell izgatni!

A nő „teendőiről” a hüvelyi orgazmusnál írok bővebben. A G-pontos orgazmus nem azonos teljes mértékben a hüvelyi orgazmussal, hiszen a hüvelyben a G-ponton kívül még további idegvégződések is találhatók, de vitathatatlanul jelentős szerepe van benne.

Szeretnék eloszlatni egy tévhitet: a G-pont módszer nem jár minden esetben spriccelős orgazmussal. (Annak ellenére, hogy sokan azonosítják azzal.) Teszem ezt egyrészt azért, mert sok nőt zavar ez a tudat, szégyellené a partnere előtt. A másik ok, hogy a férfiak ne várják el a nőktől a spriccelős orgazmust. Nem mindenki képes rá. Többször volt már rendkívül intenzív G-pontos orgazmusom, de még egyszer sem járt spricceléssel. Erre születni kell.

Ugyanakkor, ha egy nőnek van „ejakulációja” abban sincs semmi szégyellnivaló a nő számára, sok férfi kimondottan élvezi, ha látványos és egyértelmű jele van a nő gyönyörének. Az ehhez kapcsolódó szégyenérzetet azonban eloszlathatjuk azzal a tudattal, hogy korántsem biztos, hogy nekünk lesz spriccelős orgazmusunk! (Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen gyönyör után minden nőben meg fog szűnni a szégyenérzet, és nem fogja meggátolni a következő élvezetben!)

A hüvelyi orgazmus tanulásában hatalmas segítség (ha nem elengedhetetlen) a G-pontos orgazmus elérése. Számomra ez olyan, mint egy kapcsoló, ha már képes vagyok hüvelyi orgazmusra, akkor is jelentősen javítja az orgazmuskészséget (mind intenzitásban, mind mennyiségben). Ám önmagában sajnos nem elegendő, számos egyéb tényező kedvező együttállása szükséges!

A G-ponton kívül egyéb, orgazmusra késztető, vagy az ingerlésben részt vevő pontok is részt vesznek a szexualitás élvezetében. Az alábbiakban néhány kevéssé ismert, vagy evidens területet szeretnék áttekintetni. A csikló alatt, a húgycsőnyílás és a hüvely között foltnyi területen található az U-pont, melynek ingerlése, nyomogatása rendkívül kellemes a nő számára. A külső nemi szervek kézzel vagy szájjal való izgatása során a csikló izgatása mellett érdemes tehát az U-pontot is érinteni.

Hasonlóan élvezetes a gát környékének izgatása, akár manuálisan, akár orálisan, vagy akár a behatolás részeként.

A külső nemi szervek közül a nagyajkak speciális technikákkal való ingerlésével is elérhető a gyönyör. Ilyenkor nyilvánvalóan a csikló révén jut el a nő az orgazmushoz, de a klitorisz közvetlen érintése nélkül, a nagyajkak közvetítésével. A nagyajkakat morzsolgatva, vagy a kézfejjel két oldalról erősen végigsimítva is el lehet juttatni a nőt a csúcsra.

A leginkább titokzatos pont, amelyről szeretnék szót ejteni, az A-pont. A szexualitás magasiskolájának tartják, ha egy nő képes az A-pontos orgazmusra. Ez a hüvely legvégében, a méhszáj alatt helyezkedik el és részt vesz az aktus során az orgazmus megélésében, illetve ennek a pontnak az intenzív ingerlése szintén gyönyörforrás. Sok nő számára kellemetlen, fájdalmas a „méhszájbökdösés”, különösen, ha a partner nagyobb péniszmérettel rendelkezik. Ilyenkor a nők gyakran várják el partnerüktől, hogy legyenek óvatosabbak, finomabbak az aktus során. Nyilvánvalóan a férfi számára egyáltalán nem kellemes, ha vissza kell fognia magát, nem történhet teljes behatolás, vagy nem mozoghat igazán „vadul. Az ilyen esetekben tehát a partnerek közül valaki biztosan nem fogja tudni maradéktalanul élvezni a szexualitás örömeit (vagy a nő a kellemetlenség és a fájdalom miatt, vagy pedig a férfi a kötelező óvatoskodás miatt), hosszú távon pedig ez problémákat okozhat a szexualitásban. Mivel a férfi nem képes változtatni a méretén, ezért a nőnek kell változtatnia: a hozzáállásán. Saját tapasztalatom, hogy a fájdalom és a kellemetlenség kellő ellazulással átfordítható. (A lazítás technikáiról a hüvelyi orgazmusnál írok majd részletesebben). Ha pedig a nő nem csupán elviseli az intenzív méhszájbökdöséssel járó szexuális aktust, hanem megtanulja élvezni is,  akkor egy idő után elérhető az A-pontos orgazmus. Könnyen belátható, hogy mindkét fél sokkal jobban jár, ha az aktus sem fájdalommal, sem óvatoskodással nem jár, hanem mindkét fél számára gyönyört okoz.

Minden kapcsolat nulladik lépése a kommunikáció! Ha a felek nem beszélik meg, hogy mi foglalkoztatja őket, mit várnak a másiktól, milyen célok mentén indulhatnának el, akkor a kapcsolatban előbb-utóbb problémák ütik fel a fejüket.

Azt gondoljuk, hogy a másik úgyis tudja. Nem tudja! Hacsak nem egy mentalistával kezdtünk kapcsolatba, akkor ne feltételezzük róla, hogy tudja, mi jár a fejünkben. Nincsenek evidenciák. Lehet, hogy tudja, vagy sejti, de mindig társulnak hozzá a saját gondolatai, elképzelései, vagy akár komplexusai, így a gyakorlatban soha nem valósulhat meg teljes mértékben, hogy a partnerünk azt gondolja, hogy mi azt gondoljuk, amit ténylegesen gondolunk.

Igaz ez a szexre is. Valamiért (valószínűleg a belénk plántált gátlások miatt) kínos beszélni a vágyainkról, a szexualitásunkról, kínos megkérdezni a partnerünket, hogy mi jár a fejében.

Naponta több olyan kérdéssel találkozom internetes oldalakon, amikor fiatalok (de sokszor idősebbek is) olyan kérdést tesznek fel, hogy vajon mire gondolt, vagy mit várt volna el tőle a partnere egy adott szexuális szituációban. Vadidegen, arctalan embereket kérdezgetnek ahelyett, hogy a saját partnerüket kérdeznék, akivel a lehető legintimebb viszonyban vannak! Az intim viszony pedig azt is feltételezi, hogy képesek vagyunk intim témákról is beszélgetni. Vagy csinálni nem ciki, de beszélni róla igen?

A szexuális kommunikációnak pedig kétoldalúnak kell lenni. Mindkét félnek visszajelzéseket kell adnia a másik számára. A kommunikáció hiánya megöli az élvezetet. Sok nő van például, aki azért nem élvezi az orális kényeztetést, mert a partner nem úgy csinálja, ahogy a nőnek kellemes. A nő kínosnak tartja kimondani, ezért inkább leállítja a férfit, és kerülni kezdi az ilyen helyzeteket, vagy teljesen lemond róla. Pedig valószínűleg elegendő lenne megtanítani a partnert. De még ha esetleg nyelvzseni is a partnerünk, akkor is lehetnek olyan egyéni igények, preferenciák, amelyek számunkra kimondottan kellemesek és élvezetet okoznak, amitől a jó még jobb lenne. Ha pedig jól csinálja, amit csinál, akkor igenis visszajelzéseket kell adni, hogy tisztában legyen vele, hogy az az adott technika, mozdulat, érintés a nő számára gyönyört okoz – hiszen akkor legközelebb is tudni fogja, hogyan csinálja! Ez esetben nem feltétlenül szükséges a részletes verbális kifejtéshez fordulni, néhány kéjes nyögés önmagában is elég sokatmondó (egyéni adottságoktól függően természetesen lehet sikongatni, vagy más hangokat kiadni is).

Természetesen nem csak az orális kényeztetésre igaz, hogy fontos a kommunikáció. Ha az aktus kellemetlen: jelezzük! Ha a póz kényelmetlen, jelezzük! Ha valamit másképp szeretnénk (tempóváltás, pózváltás), jelezzük!

Ha a partnerünk magától nem beszél az igényeiről, és hogy számára mi okoz élvezetet, akkor kérdezzük meg! Meg kell tanulnunk, fel kell fedeznünk egymás testét és azt, hogy mi okoz a másik számára különös élvezetet, és mi az, amire oda kell figyelni.

Egyszer egy partnerem nem jelezte, hogy rövid a fitymaféke, és a hevesebb előjáték során bizony sérülést okoztam neki. Én éreztem magam kellemetlenül, pedig ha előre szól, bizonyosan jobban odafigyeltem volna rá!

Érdemes tehát előre egyeztetni bizonyos dolgokat – persze ne menjen a spontaneitás rovására, de annál jobban semmi nem öli meg a spontaneitást, ha meg kell állni valamilyen kellemetlenség miatt! Azt, hogy kinek mi kellemes és mi nem, nyilvánvalóan csak a kapcsolat elején kell egyeztetni, bár a későbbiekben is előfordulhat, hogy valami mást kívánunk meg.

Tapasztalataim alapján az igények folyamatos egyeztetése nemhogy gátolná, hanem még inkább erősíti a vágyat!

Ám ne csak szex közben beszélgessünk, hanem utána is! Idézzük fel közösen az átélt élményeket, pl. „nekem az volt a legjobb, amikor…”, vagy „azt a mozdulatot máskor is alkalmazd, mert nagyon jólesett…”, illetve „ezt ki kellene próbálni más pózban is”.

Ezzel máris készülünk a következő együttlétekre, közösen tanuljuk meg, hogy hogyan tudnánk a lehető legnagyobb gyönyört okozni egymás számára.

Lehet tehát kommunikálni közvetlenül szex előtt, szex közben, szex után… és két aktus között is, bármikor, amikor együtt vagyunk a partnerünkkel (vagy nem vagyunk együtt, csak éppen felhívjuk egymást telefonon, vagy küldünk egy kedves e-mailt, üzenetet).

Egyszer egy nőtől olvastam egy zseniális ötletet: a párok írjanak közösen szexnovellát. Tisztázzák előre a határokat, hogy mi az, ami belefér a szexualitásukba és mi az, ami nem (bár ezt egy kapcsolat elején egyébként is érdemes tisztázni), és felváltva írjanak, egymás gondolataira, vágyaira reflektálva. Azután pedig apránként kezdjék el megvalósítani a leírtakat!

Nekem akkoriban távkapcsolatom volt, és azzal szembesültem, hogy mi lényegében ezt valósítjuk meg a partneremmel, hiszen a találkozások között gyakran egyeztettük, hogy a következő alkalommal mit és hogyan szeretnénk megvalósítani egymással. Az ötleteink többségét valóra is váltottuk, amikor éppen lehetőség adódott, de ez nem zárta ki a spontán ötletek, fantáziák megvalósítását sem. Ez a közös szexuális fantáziavilág kiválóan hat a szexuális életre!

Nem kell különlegességekre gondolni: bármilyen erotikus ötletünk, vágyunk van, azt beleszőhetjük a történetbe. Lehetnek ezek egészen finom erotikus játszadozások (pl. szerettük volna megvalósítani a Sose halunk meg c. filmből azt a jelenetet, amikor Nusika a vonaton szemben ülve a lábával izgatja nadrágon keresztül Imike ágyékát), vagy éppen konkrét szexuális tartalmak (kikötözős szex).

Tekintsük tehát a szexet közös játéknak, amelynek a szabályait előre tisztázzuk, néha igény szerint alakítjuk.

Kosztolányi szavaival élve: „Akarsz játszani boldog szeretőt?”

Mondd ki nyugodtan a vágyaid, az igényeid, az elképzeléseid, a pillanatnyi érzéseid! Segíts a partnerednek azzal, hogy elmondod, mivel okozhat számodra még nagyobb gyönyört és kérdezd, hogy te mivel okozhatnál számára még nagyobb gyönyört!

Nincs mit szégyellni ezen, hiszen csak az előtt kell felvállalnod, akivel megvalósítod.

Ahhoz, hogy a szexualitás maradéktalan élvezetet jelentsen a nő számára, először meg kell szabadulni néhány kialakult gátlástól. Ezek közül talán az egyik legfontosabb a saját testünkkel kapcsolatos túlzott elvárások, a külsőnkkel kapcsolatos aggályok, félelmek. Meg kell tanulni szeretni és elfogadni önmagunkat, a testünket.

Szinte nincs olyan ember, aki tökéletesen elégedett lenne a testével, akinek ne lennének apró hibái, amelyeket nem szeret magán. Ezek persze kellemetlenek, de együtt kell élnünk velük, fel kell tudni vállalni. A nőknek általában a testsúlyukkal, a mellük méretével és alakjával, a bőrhibákkal vannak problémáik. Eltekintve a kóros testképzavaroktól, ezek teljesen természetes velejárói a női létnek. Hiszen mindig látunk szebb nőket, photoshoppolt színésznőket és modelleket akik mellett az összehasonlításban elbuknánk. De kell egyáltalán másokhoz mérni magunkat? Tényleg kínos és vállalhatatlan az, ha valakinek lóg a melle, vagy striái vannak?

Érdekes, hogy míg természetesnek vesszük, hogy az emberek személyisége különböző, addig a külsővel kapcsolatosan ez nem annyira egyértelmű, igyekszünk az aktuális trendekhez minél inkább közelíteni (mind testalkatunkban, mind öltözködésünkben, stb.), és minél inkább eltér a testünk az „ideálistól”, annál kevésbé fogadjuk el saját magunkat.

De ki mondja meg, hogy mi az ideális? A média? Azért szerencsére (talán) annyira még nem vagyunk „agymosottak”, hogy teljesen a monitorok befolyása alá kerüljünk. Az egyéni ízlések, preferenciák nem tűnnek el teljesen. Ráadásul úgy tapasztalom, hogy minél érettebb egy férfi, minél nagyobb szexuális tapasztalattal rendelkezik, annál kevésbé vannak idealisztikus elvárásai a nőkkel szemben. Lehet, hogy egy kamasz számára még visszatetsző, ha egy nő nem rendelkezik egy retusált modell, vagy egy kirakatbaba tökéletességével, de minél több gyakorlati tapasztalatot szerez a női testtel kapcsolatban, egyre inkább rájön, hogy a természetes nőnek bizony vannak „hibái”.

Nem is nevezném hibáknak: adottságok. És ahogyan a személyiség tekintetében elfogadjuk, sőt, értékeljük a változatosságot, úgy a testi adottságok sokfélesége is természetes. A férfiakban kialakulhatnak bizonyos személyes preferenciák: van, aki a vékony testalkatot részesíti előnyben, van, aki a teltebbeket, és akinek ilyen személyes elvárásai vannak a nőkkel szemben, azok tökéletesen tisztában vannak az adott nőtípus jellegzetességeivel, adottságaival.

A nők (és a férfiak is) saját testük elfogadása kapcsán ott ejtenek hibát, hogy mindenkinek meg akarnak felelni. Ha egy teltebb nő internetes társkeresőre regisztrál, akkor gyakran nem adja meg a testi paramétereit (magasság, súly, alkat), holott erre az ilyen oldalak lehetőséget biztosítanak. Jönnek az érdeklődések a férfiak részéről, és előbb-utóbb fel kell fednie magát (fotó, vagy esetleg személyes találkozás formájában). Ilyenkor jönnek a kínos csalódások: „ne haragudj, de nem vagy az esetem”, vagy rosszabb esetben még ennyi sem, csak a férfi csalódott arca, vagy váratlan eltűnése. A nő pedig frusztrált, hiszen azzal szembesül, hogy nem kell egy csomó férfinak, azt a téves következtetést vonja le, hogy ő nem tetszhet a másik nemnek. Pedig mindezt meg lehetne előzni azzal, ha már eleve nyíltan felvállalná a testi paramétereit. Lehet, hogy kevesebb megkeresést kapna, de akkor csak olyanok keresnék, akik számára nem okoz gondot az alkata, és sokkal több pozitív visszajelzést kapna!

Természetesen mindez nem csak az internetes ismerkedésre igaz, de a fenti példa nagyon jól illusztrálja, hogy ha mindenkinek meg akarunk felelni, akkor sokkal kisebb az esélyünk a sikerre. Azoknak kell megfelelnünk (és ez nem csak a testi adottságokra, nem is csupán a párkapcsolatokra vonatkozik), akinek nem kell megfelelnünk. Akiknek a számára minden különösebb erőfeszítés nélkül tökéletesek vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy némi csiszolódás és alkalmazkodás nem szükséges egy kapcsolathoz: dehogynem! De csak azért vállalhatunk felelősséget, amin változtatni tudunk (ésszerű keretek között).

Nyilván minden nő arra vágyik elsősorban, hogy a partnere gyönyörűnek lássa. Márpedig az a férfi fogja gyönyörűnek látni, akinek megfelel az ízlésének, akkor pedig teljesen felesleges azon aggódni, hogy vajon a mellméret, vagy az apró bőrhibák csökkentik-e a férfi vágyát. Nem fogják. Ha egy férfi a törékeny, vékony, pici cicis nőkre bukik, akkor őket veszi észre, ilyen nőket akar meghódítani, és akkor egyáltalán nem fogja kellemetlen csalódás érni, ha a melltartó lekerültével nem hatalmas dudákkal találkozik.

Természetesen a kor előrehaladtával a test változik. Az érettebb férfiak (de nagy valószínűséggel még a fiatalok többsége is) tisztában van azzal, hogy ez mivel jár, és nincsenek idealisztikus elképzelései az érett női testtel kapcsolatosan.

Nyugodtan bízhatunk tehát abban, hogy a partner, ha már egyszer egy adott szempontrendszer (a személyes ízlése, preferenciái) alapján kiválasztott, akkor már nem fogják kellemetlen meglepetések érni.

Egy internetes portálon egy nő felrakott egy képet a melléről azzal a kérdéssel, hogy nem lesz-e vágyölő az új partnere számára. Azt feleltem: de! Az lesz a vágyölő, ha ezen problémázik, hogy vajon vágyölő lesz-e. A gátlások – mindennemű gátlás – megölik a szexualitást. Ha egy nő azzal van elfoglalva, hogy vajon mit szól a férfi a testéhez, akkor egyrészt óhatatlanul takargatja magát, amit a férfi valószínűleg nem fog tudni hova tenni, másrészt pedig fejben nem lesz ott, mindig a komplexusaival lesz elfoglalva és ez gátolja a szex maradéktalan élvezetét.

Az előbbiről eszembe jutott egy fiatalkori élményem: annyira szégyelltem a bőrhibáimat, hogy amikor a partnerem arra kért, hogy fürödjünk együtt, én pólóban ültem be a kádba, és nem voltam hajlandó levenni. Valószínűleg teljesen idiótának nézett, megjegyzem, jogosan. (Később is kizárólag sötétben, vagy félhomályban voltam hajlandó szeretkezni vele, ami egy férfi számára megint csak vágyölő, hiszen a férfiak vizuálisak – a női test látványa pozitív hatással van a szexualitásukra.)

Kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy ha egy férfi annyira vizuális, akkor hogyan lehetséges az, hogy nem okoznak számára problémát a testi hibák. Lux Elviránál olvastam, hogy egy egészséges szexusú férfi intim helyzetben részben megvakul, vagy legalábbis rövidlátóvá válik. Csak a lényegre, vagyis a számára vágyfokozó funkcióval bíró testrészekre koncentrál.

Ráadásul, amikor első alkalommal lekerül a bugyi meg a melltartó, akkor a férfi valószínűleg azzal van éppen elfoglalva, hogy az ő testi adottságai mennyire felelnek meg a nőnek – mert legalább ugyanannyi komplexusuk van a férfiaknak is! Ami a nők számára a mellük, az a férfiak számára a péniszük: folyamatosan azon aggódnak, hogy a mérete, az alakja, a formája vajon megfelelő-e a kiszemelt hölgy számára. (És ahogy kevés nő fordítana hátat csalódottan a férfiasság láttán – egészen extrém szélsőségektől eltekintve – pontosan ugyanezt várhatjuk el a férfiaktól is a saját testünkkel kapcsolatban.)

Senki sem tökéletes. Ha épp pici a cici, vagy nagyobb, de megereszkedett, akkor sem érdemes takargatni, leplezni. Sok nőben vetődik fel az az ötlet, hogy nem veszi le a melltartót… márpedig előbb-utóbb úgyis le fog kerülni, élete végéig nem élhet fehérneműben szexuális életet! (Bár néha kimondottan feldobja az unalmas hétköznapokat egy-egy szexi fehérneműben űzött erotikus játszadozás, de erről majd később…)

Ha nem tudjuk elfogadni a testünket, érdemes előre menekülni. Dobjuk le gyorsan a ruhát, és vele együtt a gátlásokat is! Ha vannak is testi hibáink (senki nem tökéletes), egyetlen férfi sem fogja menekülőre, ha a nő kéjesen odakínálja a testét, hogy a férfi fedezze fel minden porcikáját! Kimondottan kérjük meg erre, irányítsuk! (Ha a gátlások miatt visszahúzódó vagyok, a partnerem is elbizonytalanodik, de egy kéjesen vonagló női testnek egyetlen férfi sem fog tudni ellenállni!)

A lehető legjobb módszer testünk elfogadására, ha a partnerünknek engedjük, hogy pontról pontra megszemléljen, megérintsen. Engedjük például, hogy megfürdessen – akár már az első együttlét előtt! Határozottan állítom, hogy oldja a gátlásokat! A szex előtt úgysem árt tisztálkodni, és a vágyak fokozására, a gátlások feloldására ez egy kiváló lehetőség. Vezessük be, hozzuk be a mindennapokba is a közös fürdést.

Mi történik akkor, ha esetleg mégis kritikával illet a partner? (Például tartós párkapcsolatban a testi változások miatt.) Először is, ha rendszeres szexuális életet élünk, akkor ezek a változások nem egyik napról a másikra következnek be (hízás, fogyás, a mell változásai), tehát a partnernek bőven van ideje megszokni, vagy éppen szóvá tenni, ha elégedetlen. A problémákat sokkal egyszerűbb még idejekorán orvosolni (pl. most kéne abbahagyni a fogyókúrát; vagy azt a pár kilócskát még könnyedén le lehetne dobni). Persze nem kell naponta megkérdezni, hogy elég jó vagyok-e, de esetenként azért érdemes kikérni a partnerünk véleményét, tanácsát a testi változásokat illetően.

Egyvalamivel azonban érdemes tisztában lenni: ha egy férfi (durván) kritizálja a nő testét, akkor általában máshol keresendő a hiba. Vagy magában a párkapcsolatban, vagy a férfinak vannak olyan szexuális frusztrációi, amelyeket nem tud kezelni. Ebben az esetben pedig semmiképpen ne vegyük magunkra, ne engedjük lerombolni az önbizalmunkat!