Az előzőekből is kiderül, hogy a női orgazmus testileg is nagyon összetett, nem beszélve a különböző lelki, érzelmi tényezőkről. A női nemi szervben számtalan különböző idegvégződés van, amelyeket külön-külön, vagy együtt ingerelve érhető el orgazmus.
Azt vallom, hogy ha egyszer mi, nők többféle orgazmusra vagyunk képesek (mert igenis képesek vagyunk!), akkor ne érjük be egyfélével, hiszen mindegyik más és más típusú élvezetet okoz. Attól, hogy szeretem a bolognai spagettit, még nem vágyom minden nap arra, sőt, egy étkezés sem egyetlen fogásból áll, és mindegyik lehet külön-külön is nagyon finom, de akkor mondhatom el, hogy igazán jót ettem, ha a három különböző fogást külön-külön is élvezni tudtam. Jóllakni lehet úgy is, hogy csak egy jó levest eszem, vagy egy főételt, de az igazi kulináris élvezet, ha az előétel, a főétel és a desszert is gasztronómiai élményt nyújt, akkor fogok áradozni róla, hogy fantasztikusan jó volt az ebéd, vagy a vacsora.
Soha nem tudtam megérteni – na jó, korábban azért igen – azokat a nőket, akik beérik azzal, hogy a partnerük csiklói orgazmushoz juttatja őket, és különböző okok miatt (vagy azért, mert a partner túl hamar elélvez, vagy azért, mert a nő nem képes hüvelyi orgazmusra), lemondanak a másfajta élvezetekről. Ez olyan számomra, mintha mindig csak levest ennék. Persze időnként én is CSAK levest, vagy CSAK főételt eszem (szó szerinti és átvitt értelemben is), de néha igenis vágyom a teljes menüsorra: előételnek egy klitorális orgazmus, amit követ egy, de inkább több vaginális orgazmus főételként, majd esetleg egy A-pontos orgazmus desszertnek.
Ha már egyszer képesek vagyunk többféle orgazmusra, akkor éljünk ezzel a lehetőséggel!
Ráadásul a női nemi szerv idegvégződései olyanok, hogy egyszerre is lehet ingerelni őket, tehát nem olyan nehéz elérni, hogy a különböző pontok közül több is részt vegyen az élvezetben, vagy akár magában az orgazmusban. Néhány pózban (pl. lovaglópóz) a hüvelyi ingerlés mellett a csikló hozzádörzsölődik a férfi testéhez, ez pedig egy plusz élményforrás. De még ha nem is dörgölőzik semmihez magától, akkor is lehet dörgölni – ha nem elég az inger, akkor kézzel rásegíteni, vagy akár a partnert megkérni erre.
Itt szeretném megjegyezni, hogy ebben a kérdésben is rendkívül fontos a kommunikáció! Lényeges, hogy a partnerünk még véletlenül se érezze, gondolja úgy, hogy az ő teljesítménye kevés, ezért szükséges a csiklóizgatás aktus közben. Tudatosítsuk benne, hogy ez csak fokozza, de nem helyettesíti az ő teljesítményét, hogy az élvezet még élvezetesebb azáltal, ha több erogén zóna együttesen vesz részt a gyönyör elérésében! Sok férfi számára eleve nem okoz problémát az, ha egy nő aktus közben magához nyúl, hiszen ez azt sugallja, hogy a nő képes és hajlandó felvállalni szexualitását a partnere előtt, vágyik a kielégülésre, ráadásul a férfi számára ez vizuális élményt is jelent. Az azonban vágyölő lehet, ha a nő kizárólag saját maga ingerlésével jut orgazmushoz, ezért a szex közbeni maszturbációt csak az élvezetek fokozására, színesítésére érdemes alkalmazni, és mindenképpen érdemes elsajátítani a hüvelyi orgazmus készségét, hogy a csiklóizgatás ne alapvető feltétele, hanem kiegészítője legyen gyönyörnek.
A testi tényezőkön túl azonban essék szó a lelki oldalról is. A köztudatban él egy olyan homályos kép, hogy a nők (vagy legalábbis egy részük) csak azzal képesek szexuális kapcsolatot kezdeni, akibe szerelmesek. Bizonyára vannak olyan nők, akik maguk is így gondolják.
Sok nővel beszélgetve, nők önvallomásait meghallgatva, olvasgatva arra a következtetésre jutottam, hogy ha nem is feltétlenül a romantikus érzelmek, de a partner személye minden nő számára meghatározó a szexuális élvezetben. A nő számára ugyanis a szexualitás egy másik személy teljes befogadásával jár. Valakit beengedek a saját testembe! Ennél intimebb viszony pedig nehezen képzelhető el két ember között (kivéve az anya-gyermek kapcsolatot). Egyéni ízlések, preferenciák, erkölcsök határozzák meg azt, hogy kinek engedem meg, hogy ennyire intim viszonyba kerülhessen velem – ahogyan azt is megválogatjuk, hogy a saját otthonunkba kit engedünk be! Vannak, akik szeretik, ha sokan és rendszeresen látogatják őket, és azt sem bánják, ha valaki váratlanul betoppan hozzájuk; mások kimondottan csak a legbizalmasabb barátaikat látják szívesen az otthonukban, őket is csak előzetes egyeztetés után. (Néha pedig szükségből vagyunk kénytelenek idegeneket is beengedni, pl. a szerelőt – de a testünk esetében is előfordul ilyesmi, hiszen a nőgyógyásznak is kénytelenek vagyunk megengedni, hogy az intim szféránkban matasson, szükségszerűségből, ennek azonban – könnyen belátható – semmi köze az intimitáshoz.)
Az tehát, hogy egy nő milyen szempontok alapján válogatja meg, hogy kivel és mennyire szigorú kritériumrendszer alapján kerül intim viszonyba, egyénenként változó lehet. Van, akinek elegendő a fizikai vonzalom, másoknak mély érzéseket kell megélnie ahhoz, hogy képes legyen befogadni a férfit.
Mindenképpen lényeges azonban, hogy a befogadást ki kell érdemelni a férfinak, a személyét fontossá kell tenni, a nőben vonzalmat kell kialakítani. A nő tehát elsődlegesen nem fizikai teljesítményt vár el a férfitól, az önmagában nem elég a teljes értékű szexualitáshoz, nem jelent valódi kielégülést. Ha ez így lenne, akkor a férfiak könnyedén helyettesíthetőek lennének egy jó minőségű vibrátorral!
Az állatvilágban is, ahol egyértelműen az ösztönök uralkodnak a nemiségben, lényeges a párválasztás folyamata. A hímeknek be kell bizonyítaniuk, hogy valamilyen szempontból ők a legmegfelelőbbek az utódnemzésre, és méltóak arra, hogy a nőstény befogadja őket. Hogy a nőstény milyen szempontok alapján válogat, az fajonként és egyedenként is eltérő lehet: a legvonzóbb külső, a legszebb hang, a legjobb vadász, a legerősebb, aki legyőzi a riválisait, stb. Az emberi nőstényeknél sincsenek egységes szempontok, sokszor magunknak sem tudjuk megmagyarázni, hogy miért vonzódunk valakihez, de valamiért mégis jobb az az egy adott illető, mint az összes többi hímnemű egyed: méltó arra, hogy befogadjuk a testünkbe.
Ki az ideális partner? Aki mellett nőnek érzem magam: csodálatosnak, fantasztikusnak, egyedinek, különlegesnek. Vagy azért, mert ő, mint férfi, tökéletes számomra, és a világ összes férfija közül őt tartottam méltónak arra, hogy magamba fogadjam; vagy pedig azért, mert érezteti velem, hogy annyira különleges vagyok, hogy a világ összes nője közül engem tartott a legideálisabbnak arra, hogy belém hatoljon. (Optimális esetben a kettő egyszerre valósul meg, és nem változik naponta, hogy éppen kit tartunk a legideálisabbnak.)
A nő számára tehát a szex egy másik személy teljes befogadása, bizonyos „energiáinak” átvétele. Nem szeretnék ezoterikus, bioenergetikai fejtegetésekbe bonyolódni, de egyszer olvastam egy érdekességet egy teljesen átlagos, hétköznapi nőtől, és ezt a gondolatot később másokkal továbbgondoltuk, fejtegettük, elemeztük. A nő szexualitásról beszélgetett a partnerével, és közösen arra a következtetésre jutottak, hogy az orgazmus a férfi számára energialeadással jár, a nő számára pedig energiafelvétellel. A szex közben fizikai értelemben is megvalósul egyfajta vákuumhatás, amikor a hüvely záróizmai szabályosan ráfeszülnek a péniszre, és ezáltal a nő szinte beszippantja a férfit. Valószínűleg sok nő tapasztalta már, hogy a férfi a kielégülés után szabályosan „összeomlik”, szinte rázuhan a partnerre, vagy egyszerűen csak pihenni, aludni szeretne. Persze a szex a nő számára is lehet kimerítő, fárasztó, a nő is vágyhat pihenésre, de szellemi-lelki értelemben sokkal inkább töltekezésként éljük meg az orgazmust. Szabályosan „átvesszük” a férfi által leadott „energiákat”.
Saját magamon is tapasztalom, hogy a szexualitásban ez az energiafelvételi, töltekezési funkció nagyon is determinálja a szexualitás minőségét, egyfajta lelki kielégülést okoz. Ebből a szempontból pedig a kielégülés minőségében óriási különbségek lehetnek, ha egyedül, vagy nem megfelelő partnerrel élek át orgazmust, hiszen ebben az esetben csak a fizikai kielégülés valósul meg, a lelki nem.
Több nővel beszélgettem már arról, és többségükben egyetértettek velem abban, hogy a maszturbáció nem jelent valódi kielégülést. Fizikailag kellemes, de nem csökkenti, sokkal inkább fokozza a nemi vágyat, a kielégülés iránti igényt. A "lelki orgazmust" kizárólag partnerrel, ráadásul megfelelő partnerrel lehet átélni, hiszen korántsem mindegy, hogy kinek az energiáit veszem fel, fogadom magamba. Ha egy férfit nem tekintek méltónak arra, hogy magamba fogadjam, akkor fizikailag ki tud elégíteni, de az energiáit nem fogadom magamba.
A befogadás-élménynek, az energialeadásnak és -felvételnek van egy nagyon konkrét, fizikai megnyilvánulása is a szexuális aktus során: a férfi ejakulációja. Ha egy nő testi-lelki-szellemi harmóniában van a partnerével, és képes a szexualitásnak ezt a spirituális oldalát megélni, vagyis befogadni a férfi „energiáit”, akkor az ejakuláció önmagában orgazmust válthat ki. Nem én vagyok az egyetlen olyan nő, akinél különösebb fizikai előkészítés és ingerlés nélkül a partnerem orgazmusa képes volt a saját kielégülésemet is előidézni. Elég volt annyi, hogy megéreztem szétterülni magamban a férfi-esszenciát, és ettől a fizikailag elhanyagolhatónak számító ingertől frenetikus orgazmust éltem meg, ami sokkal intenzívebb kielégülést okozott, mint önmagában a fizikai orgazmus.
A női szexualitásban tehát egyaránt szerepet játszanak a testi (a nemi szervek idegvégződései) és lelki-szellemi tényezők. Ennek megfelelően a női orgazmus is lehet különböző típusú, intenzitású, alkalmanként és partnerenként más és más. Nem lehet összehasonlítani, de mind mennyiségben, mind változatosságban, mind intenzitásban, mind a „lelki” minőségben a maximumra érdemes törekedni.
