A testi adottságokkal túl sok mindent nem lehet kezdeni, vannak (ésszerű keretek között) változtatható és megváltoztathatatlan tényezők. Ideális esetben mindig egymásnak maximálisan tetsző, és anatómiailag is összeillő partnerek találnak egymásra, ám ez korántsem valósul meg minden esetben. Ugyanakkor a nők sokkal szerencsésebb helyzetben vannak, mert mi bizonyos tényezőkön képesek vagyunk változtatni, javítani, míg a férfiak kevésbé.
A férfi anatómiai adottságai (pénisz hossza, vastagsága, formája) genetikailag meghatározottak, és a szélsőségektől eltekintve a nők többségének ez tökéletesen megfelel, alkalmas arra, hogy kielégítse. Kis pénisszel is lehet gyönyört okozni, és a nagyobbat is meg lehet tanulni élvezni. Szerencsétlen helyzet, amikor egy nővel „óvatoskodni” kell, mert a nagyobb (vagy esetenként akár az átlagos) pénisz fájdalmat okoz számára. Ilyen esetekben vagy keres egy kisebb méretekkel rendelkező partnert (ami viszonylag irreális lehetőség, hiszen nagyon ritkán fordul elő, hogy a nő kimondottan a nemi szerve alapján választja meg a partnerét), vagy megtanulja élvezni.
A férfi adottságai szempontjából mindössze annyi számít, hogy a G-pontot legyen képes ingerelni aktus közben, ehhez pedig akár tíz centi is elég. A pénisz vastagságának sokkal kisebb a jelentősége, mint gondolnánk, de erről majd egy picit később…
Sok férfi aggodalmaskodik a péniszének alakja miatt (pl. ha valamilyen irányban görbül). Az oldalra hajló nemi szerv aktus közben úgyis kiegyenesedik, emiatt teljesen felesleges aggodalmaskodni. Az egyéb irányban (jellemzően felfelé) görbülő, banán alakú nemi szerv pedig kimondottan hasznos lehet, bizonyos pózokban még az átlagosnál jobban is ingerli a G-pontot. Érdemes megkeresni (és sűrűn alkalmazni) ezeket a pózokat, kihasználni a pénisz alakjában rejlő lehetőségeket.
Szintén nagyon „hasznos” a gomba alakú pénisz, amelynél a makk pereme eláll a hímvesszőtől – ez a perem szintén kellemesen ingerli a hüvely receptorait.
A női nemi szerv adottságai úgyszintén determináltak, és itt nagyon gyorsan szeretnék is eloszlatni egy általános tévhitet: a nagy- és kisajkak mérete, alakja egészen minimális mértékben függ a tulajdonosa korától és szexuális aktivitásától. Sokan – főleg fiatalok – gondolják úgy, hogy az ún. „salátapunci” a túlzott használat eredménye, és emiatt esetleg idegenkednek is tőle. Ez teljesen logikátlan, irracionális és alaptalan feltételezés, hiszen ép ésszel is fel lehet mérni, hogy még nagyon aktív szexuális élet mellett is elképzelhetetlen, hogy a kisajkak megnyúljanak, a nagyajkak pedig összemenjenek a „használat” során. Fiatal, szűz lányoknak is lehet „salátapuncijuk”, és idősebb, rendszeres, aktív szexuális életet élő nőknek is lehet „babapuncijuk”, hogy csak a két fő kategóriát említsem. A kor mindössze annyiban változtatja meg a genetikai adottságokat, hogy – akárcsak testünk minden pontján – a bőr valamelyest megnyúlhat, veszíthet nedvességtartalmából, így a nagyajkak esetleg megereszkedhetnek, de ez korántsem olyan látványos változás, ami miatt aggódnunk kellene.
Nem vitatom, hogy vannak olyan férfiak, akik bizonyos típusú női nemi szervet preferálnak, néha már-már fétisizálnak… ám ez nyilvánvalóan egy szűk réteget érint, a férfiak nagy többsége számára tökéletesen megfelel bármilyen női nemi szerv, izgatónak találják és élvezettel „használják”.
Mindkét nem számára rendkívül degradáló lenne, ha kizárólag a nemi szerve alapján választaná őt a partnere, márpedig az esetek többségében egyértelműen nem ezek a szempontok dominálnak. A nők és a férfiak is a maga teljességében fogadják el és értékelik a partnerüket, nem csupán bizonyos speciális tulajdonságok alapján.
Nem vitatom, hogy bizonyos esetekben a partner teljes elfogadása kompromisszumot igényel valamelyik, vagy mindkét fél részéről! Ám, ha egy képzeletbeli mérlegre helyeznénk a testi adottságaikból adódó komplexusainkat, és az anatómiai tényezők tényleges jelentőségét egy párkapcsolatban, akkor mindenképpen a komplexusok okoznának nagyobb károkat a szexualitás minőségében. Nem érdemes tehát egyik félnek sem azon aggódni, hogy vajon az ő adottságai megfelelnek-e a partnere számára, hiszen ezeken változtatni úgysem tudunk (sem a férfiak, sem a nők!), a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk magunkat, és elhisszük, hogy a partnerünk is elfogad úgy, ahogy vagyunk!
Vannak azonban olyan anatómiai tényezők, amelyek a szexuális életre is kedvezőtlenül hatnak. Ez pedig a hüvely „tágsága”. Az idézőjel azért indokolt, mert valójában nem létezik „szűk” és „tág” hüvely. Rendkívül rugalmas izomcsoportról van szó, amely egészen extrém módon tud tágulni (egy egész gyermek is átfér rajta!), és egészen extrém módon képes záródni is.
Szintén gyakori tévhit, hogy nő kora, a szexuális életének gyakorisága, vagy az, hogy szült-e már, kedvezőtlenül befolyásolja a hüvely „szűk” voltát. Tapasztalt férfiak beszámolói alapján fiatal lányok, első partnerükkel is bizonyulhatnak túl tágnak; és érettebb, gyermekes nők is lehetnek kimondottan szűkek. Az pedig egyértelműen kijelenthető, hogy a férfiak a szűkebb érzetű hüvelyt preferálják.
Ideális esetben a nő hüvelye kitágul annyira, hogy befogadja a férfi (bármilyen vastagságú) péniszét, majd a szexuális izgalom hatására az izmok szorosan összezárulnak, szabályosan vákuumot képezve a pénisz körül. A mindkét fél számára élvezetes aktushoz ezek a tényezők szükségesek. Ám nem mindig ez történik!
Előfordul, hogy a nő hüvelye (jellemzően a szexualitás kapcsán felmerülő stressz miatt, pl. a szüzesség elveszítésekor) nem tud kitágulni, annyira sem, hogy a férfit befogadja, szabályosan görcsbe rándul, esetként teljesen összezár. A behatolás tehát nehézkes, a nő számára fájdalmas, vagy teljesen lehetetlenné válik. Ezt a jelenséget vaginizmusnak hívják, tartós fennállása kórosnak minősül, kezelést igényel. (Ne várjunk a „csodára”, mert magától nem oldódik meg a helyzet!)
A vaginizmusnál azonban sokkal gyakoribb, amikor a hüvely izmai nem zárulnak megfelelően, nem feszülnek rá szorosan a férfi nemi szervére. Ebbe az állapotba pedig nem szabad beletörődni, mert ésszerű keretek között, viszonylag egyszerűen orvosolható, és kell is orvosolni! A tágság-érzet ugyanis mindkét fél számára kellemetlenül befolyásolja a szexualitást: a nő nehezebben jut orgazmushoz, és a férfit is kevesebb inger éri akkor, ha nem egy szorosan záró hüvelyben mozog. Ilyenkor lényegesen kisebb az élvezet foka. Beszélgettem olyan férfival, aki a partnere „tágsága” miatt kapott rá az anális szexre, de szűkebb partnerrel ezt egyáltalán nem igényelte. A „tág” partner ugyanis a férfi szexuális kompetenciáját kérdőjelezte meg, nem tudta kielégíteni a partnerét és a saját kielégülésével is nehézségei adódtak. Ezt a problémát tehát mindenképpen érdemes kezelni, mindkét fél érdekében!
A Kegel-gyakorlatokról korábban már írtam. Ha nem vagyunk elég kitartóak ahhoz, hogy otthon, magunktól gyakoroljuk, akkor érdemes egy intimtorna-tanfolyamra beiratkozni és szorgalmasan eljárni! Ezek a gyakorlatok azoknak is erősen ajánlottak, akik nem számítanak tágnak, PC-izmaik kellőképpen feszesek, ugyanis a szexuális élvezet még tovább fokozható a hüvelyizmok aktus közbeni összeszorításával, mozgatásával. Ez mindkét fél számára nagyon kellemes élmény, és intenzívebb orgazmushoz vezethet.
A szülés természetesen képes megváltoztatni a nő szexualitását. A gátseb tartós fájdalmába, vagy más, kedvezőtlen fizikai változásokba nem érdemes beletörődni, ezzel mindenképpen orvoshoz kell fordulni! Szerencsére ma már nagyon sok nőgyógyász szem előtt tartja a páciens szexuális életét is, és a gátvarráskor ügyelnek arra, hogy a nő számára – akár még a korábbiakban megtapasztaltnál is nagyobb – élvezetet jelentsen a gát összevarrásának eredménye. Több nőismerősöm számolt be arról, hogy szülészorvosának köszönhetően a szülés után a szexualitás még élvezetesebbé vált saját maga és a partnere számára is.
A hüvely hossza szintén egyéni adottság. A köztudatban az él, hogy a hüvely mindössze 10-12 cm hosszú, de valójában az egyéni eltérések jelentősek lehetnek (ahogy a férfiak pénisze esetében is), ráadásul izgalom hatására képes valamelyest nyúlni is.
A nő adottságai közé tartozik a nedvesedési „hajlam” is, ami egyénenként nagyon változó lehet, emellett pedig számos tényező befolyásolja, pl. hormonális hatások (terhesség), gyógyszerszedés (fogamzásgátló is) jelentősen befolyásolhatják a nedvesedés mértékét. A túlzott nedvesedés esetében felmerül annak a lehetősége, hogy valójában a PC-izmok nem megfelelő záródása okozza a problémát, tehát ebben az esetben is segíthetnek a Kegel-gyakorlatok. A túl száraz hüvely pedig könnyen orvosolható némi síkosítóval.
Említést érdemel az ún. „puncipuki”, amikor a pénisz mozgása révén a hüvely megtelik levegővel (jellemzően bizonyos pózokban), és ez egy szellentéshez hasonló hang kíséretében távozik. Ez sok nőt zavar, szeretné elkerülni, megakadályozni. Bevallom, semmilyen módszert nem ismerek a megakadályozására, hacsak nem azt, hogy kerüljük azokat a pozitúrákat, amelyekben jellemzően tapasztaljuk – ezt azonban feleslegesnek és értelmetlennek tartom. Fogadjuk el a jelenséget, és kezeljük a helyén: a szexualitás természetes részeként! Amikor tapasztaljuk, egyszerűen ne vegyünk róla tudomást, vagy nevessünk rajta együtt egy jót!
Sok nőnek a gát környékén rendkívül vékony a bőr, ami sérülésekhez vezethet, de még ha nem is vékony, egy-egy intenzívebb aktus után bármelyik nő járhat úgy, hogy szabályosan „szétszakad”. Ilyenkor a közösülés fájdalmassá válik, egy ideig nem érdemes erőltetni. A megelőzésre síkosító alkalmazása, a kezelésre pedig bármilyen babapopsira való antiszeptikus kenőcs (nem sorolok márkákat, de privátban szívesen megírom) alkalmas.
Ha már a nemi szervek fizikai tényezőivel foglalkozom, akkor engedtessék meg egy rövid kitérő a fanszőrzettel kapcsolatosan. Ezen a téren az egyéni ízlések megint csak meghatározóak, de manapság már meglehetősen általánossá vált, hogy a nőnek „illik” rendben tartani a fanszőrzetét. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen csupaszra kell borotválni, bár ez sem elvetendő. Én, ha már borotvát fogok a kezembe, akkor teljesen lecsupaszítom, egyszerűbb, kényelmesebb így. Mindenképpen érdemes kimondottan női borotvát és krémet (zselét) használni erre a célra, mert tapasztalataim alapján ezek jobban megakadályozzák a bőr kipattogzását. Ha csak fazonírozunk, akkor a szőrtelenítő krémek (kimondottan bikinivonalra ajánlottak) is megfelelnek a célra. Esetleg érdemes kombinálni a két módszert, és a combhajlaton (ahol nagyon vékony és érzékeny a bőr) krémet alkalmazni, a nagyajkakat pedig borotválni. Ha pedig már borotválunk, akkor ne hagyjuk ki az ánusz környékét sem! Ez sokaknak okoz gondot, hiszen nem látjuk, de némi gyakorlás után viszonylag könnyű eltávolítani a nemkívánatos szőrszálakat (pl. előre hajolva). Szerencsére itt kevésbé érzékeny a bőr, úgyhogy a megsértésének a lehetősége viszonylag minimális, persze azért nem árt óvatosnak lenni! A „házilagos” módszerek mellett természetesen bízhatjuk szakemberre (intim gyantázás), vagy szóba kerülhet a végleges (lézeres) szőrtelenítés is, bár ennek hatékonyságáról nincsenek tapasztalataim.
Ha valakinek nincsenek személyes preferenciái önmagával szemben (csupasz, fazonírozott), akkor érdemes a partner igényeit figyelembe venni.
Hasonlóképpen a férfiak esetében, az önmagukkal szembeni elvárások, és partnerük igényei rendkívül eltérőek lehetnek. Nőkkel való beszélgetések során – ami persze nem jelent reprezentatív felmérést – arra a megállapításra jutottam, hogy a fiatalabb korosztály a férfiak csupaszságát preferálja, intim területen is, a 25-30 év felettiek azonban sokkal inkább azt vallják, hogy „egy férfi legyen szőrös!”. Az egyéni ízlés azonban nagyon eltérő lehet személyenként, ezért mindenképpen érdemes egyeztetni a partnerrel is! Amint a szexualitás minden más területén, itt is rendkívül lényeges a kommunikáció!
