Minden kapcsolat nulladik lépése a kommunikáció! Ha a felek nem beszélik meg, hogy mi foglalkoztatja őket, mit várnak a másiktól, milyen célok mentén indulhatnának el, akkor a kapcsolatban előbb-utóbb problémák ütik fel a fejüket.

Azt gondoljuk, hogy a másik úgyis tudja. Nem tudja! Hacsak nem egy mentalistával kezdtünk kapcsolatba, akkor ne feltételezzük róla, hogy tudja, mi jár a fejünkben. Nincsenek evidenciák. Lehet, hogy tudja, vagy sejti, de mindig társulnak hozzá a saját gondolatai, elképzelései, vagy akár komplexusai, így a gyakorlatban soha nem valósulhat meg teljes mértékben, hogy a partnerünk azt gondolja, hogy mi azt gondoljuk, amit ténylegesen gondolunk.

Igaz ez a szexre is. Valamiért (valószínűleg a belénk plántált gátlások miatt) kínos beszélni a vágyainkról, a szexualitásunkról, kínos megkérdezni a partnerünket, hogy mi jár a fejében.

Naponta több olyan kérdéssel találkozom internetes oldalakon, amikor fiatalok (de sokszor idősebbek is) olyan kérdést tesznek fel, hogy vajon mire gondolt, vagy mit várt volna el tőle a partnere egy adott szexuális szituációban. Vadidegen, arctalan embereket kérdezgetnek ahelyett, hogy a saját partnerüket kérdeznék, akivel a lehető legintimebb viszonyban vannak! Az intim viszony pedig azt is feltételezi, hogy képesek vagyunk intim témákról is beszélgetni. Vagy csinálni nem ciki, de beszélni róla igen?

A szexuális kommunikációnak pedig kétoldalúnak kell lenni. Mindkét félnek visszajelzéseket kell adnia a másik számára. A kommunikáció hiánya megöli az élvezetet. Sok nő van például, aki azért nem élvezi az orális kényeztetést, mert a partner nem úgy csinálja, ahogy a nőnek kellemes. A nő kínosnak tartja kimondani, ezért inkább leállítja a férfit, és kerülni kezdi az ilyen helyzeteket, vagy teljesen lemond róla. Pedig valószínűleg elegendő lenne megtanítani a partnert. De még ha esetleg nyelvzseni is a partnerünk, akkor is lehetnek olyan egyéni igények, preferenciák, amelyek számunkra kimondottan kellemesek és élvezetet okoznak, amitől a jó még jobb lenne. Ha pedig jól csinálja, amit csinál, akkor igenis visszajelzéseket kell adni, hogy tisztában legyen vele, hogy az az adott technika, mozdulat, érintés a nő számára gyönyört okoz – hiszen akkor legközelebb is tudni fogja, hogyan csinálja! Ez esetben nem feltétlenül szükséges a részletes verbális kifejtéshez fordulni, néhány kéjes nyögés önmagában is elég sokatmondó (egyéni adottságoktól függően természetesen lehet sikongatni, vagy más hangokat kiadni is).

Természetesen nem csak az orális kényeztetésre igaz, hogy fontos a kommunikáció. Ha az aktus kellemetlen: jelezzük! Ha a póz kényelmetlen, jelezzük! Ha valamit másképp szeretnénk (tempóváltás, pózváltás), jelezzük!

Ha a partnerünk magától nem beszél az igényeiről, és hogy számára mi okoz élvezetet, akkor kérdezzük meg! Meg kell tanulnunk, fel kell fedeznünk egymás testét és azt, hogy mi okoz a másik számára különös élvezetet, és mi az, amire oda kell figyelni.

Egyszer egy partnerem nem jelezte, hogy rövid a fitymaféke, és a hevesebb előjáték során bizony sérülést okoztam neki. Én éreztem magam kellemetlenül, pedig ha előre szól, bizonyosan jobban odafigyeltem volna rá!

Érdemes tehát előre egyeztetni bizonyos dolgokat – persze ne menjen a spontaneitás rovására, de annál jobban semmi nem öli meg a spontaneitást, ha meg kell állni valamilyen kellemetlenség miatt! Azt, hogy kinek mi kellemes és mi nem, nyilvánvalóan csak a kapcsolat elején kell egyeztetni, bár a későbbiekben is előfordulhat, hogy valami mást kívánunk meg.

Tapasztalataim alapján az igények folyamatos egyeztetése nemhogy gátolná, hanem még inkább erősíti a vágyat!

Ám ne csak szex közben beszélgessünk, hanem utána is! Idézzük fel közösen az átélt élményeket, pl. „nekem az volt a legjobb, amikor…”, vagy „azt a mozdulatot máskor is alkalmazd, mert nagyon jólesett…”, illetve „ezt ki kellene próbálni más pózban is”.

Ezzel máris készülünk a következő együttlétekre, közösen tanuljuk meg, hogy hogyan tudnánk a lehető legnagyobb gyönyört okozni egymás számára.

Lehet tehát kommunikálni közvetlenül szex előtt, szex közben, szex után… és két aktus között is, bármikor, amikor együtt vagyunk a partnerünkkel (vagy nem vagyunk együtt, csak éppen felhívjuk egymást telefonon, vagy küldünk egy kedves e-mailt, üzenetet).

Egyszer egy nőtől olvastam egy zseniális ötletet: a párok írjanak közösen szexnovellát. Tisztázzák előre a határokat, hogy mi az, ami belefér a szexualitásukba és mi az, ami nem (bár ezt egy kapcsolat elején egyébként is érdemes tisztázni), és felváltva írjanak, egymás gondolataira, vágyaira reflektálva. Azután pedig apránként kezdjék el megvalósítani a leírtakat!

Nekem akkoriban távkapcsolatom volt, és azzal szembesültem, hogy mi lényegében ezt valósítjuk meg a partneremmel, hiszen a találkozások között gyakran egyeztettük, hogy a következő alkalommal mit és hogyan szeretnénk megvalósítani egymással. Az ötleteink többségét valóra is váltottuk, amikor éppen lehetőség adódott, de ez nem zárta ki a spontán ötletek, fantáziák megvalósítását sem. Ez a közös szexuális fantáziavilág kiválóan hat a szexuális életre!

Nem kell különlegességekre gondolni: bármilyen erotikus ötletünk, vágyunk van, azt beleszőhetjük a történetbe. Lehetnek ezek egészen finom erotikus játszadozások (pl. szerettük volna megvalósítani a Sose halunk meg c. filmből azt a jelenetet, amikor Nusika a vonaton szemben ülve a lábával izgatja nadrágon keresztül Imike ágyékát), vagy éppen konkrét szexuális tartalmak (kikötözős szex).

Tekintsük tehát a szexet közös játéknak, amelynek a szabályait előre tisztázzuk, néha igény szerint alakítjuk.

Kosztolányi szavaival élve: „Akarsz játszani boldog szeretőt?”

Mondd ki nyugodtan a vágyaid, az igényeid, az elképzeléseid, a pillanatnyi érzéseid! Segíts a partnerednek azzal, hogy elmondod, mivel okozhat számodra még nagyobb gyönyört és kérdezd, hogy te mivel okozhatnál számára még nagyobb gyönyört!

Nincs mit szégyellni ezen, hiszen csak az előtt kell felvállalnod, akivel megvalósítod.